Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

A lakóházak kárösszegéből Budapest egymaga 174 milliárdot meghaladó öszszegű kárt volt kénytelen elviselni, kétszeresénél is súlyosabbat, mint az ország többi része együttvéve. Egy-egy lakosra Budapesten kerek számban 1300 pengő, vidéken pedig 73 pengő épületkár jut. Ezek az arányszámok megmutatják a több hónapos ostrom áldozatául esett főváros nagy pusztulását és lakosságának mérhetetlen szenvedéseit. Megjegyzendő azonban, hogy a vidéki adatok teljességében hiányok is lehetnek, míg a budapesti összeírás — legalábbis a lakóházak tekintetében — gyakorlati értelemben teljesnek vehető. A középületek fent kimutatott adata azonban nyers eredmény, mert a még beérkező anyag pótlása folyamatban van. Budapesten a lakóházak 1 266 500 000 pengő összegű károsodása 29 987 lakóházra oszlik el. Minthogy a lakóházak összes száma Budapesten az 1941. évi népszámlálás szerint 30 571 volt és ez a szám időközben már csak csekély mértékben növekedett, gyakorlatilag a budapesti lakóházaknak csaknem teljes egésze szerepel a kárstatisztikában. Az ostrom után közvetlenül, 1945. március 25-én a székesfővárosi statisztikai hivatal által végrehajtott népösszeírás szerint ugyan az épületeknek 74%-a sérült (ebből 23,1% súlyosan, 3,8% pedig teljesen megsemmisült), ekkor azonban a tetőfedés- (cserép-), vakolat- és üvegkárokat nem vették figyelembe. Ilyen károk azonban csaknem minden budapesti háznál előfordultak. A budapesti lakóházak károsodás előtti forgalmi értékét a kárstatisztikai összeírás — ugyancsak 1938-as értékelés szerint — 5,1 milliárd pengőben állapította meg. Ennek a számnak egybevetése céljából kiindulhatunk Felmer Frigyes „Csonkamagyarország nemzeti vagyona" című munkájából, mely a házbérhozadék tőkésítése és az új építkezések költségösszege alapján végzett kétoldali becsléssel 1927. évi alapon a budapesti házvagyont 2,9 milliárd pengőben számította ki. Az időközi lakóházépítkezések beruházott összege megközelíti a 900 millió pengőt s így a Fellner-féle számítás 3,8 milliárd pengőnyi házvagyont eredményezne. Figyelembe véve még, hogy a Fellner-féle, közismerten óvatos számítások az értéknek inkább alsó határát jelzik és hogy időközben 1938-ig az ingatlanok értékében emelkedés is következett be, aránylag kisebbnek kell minősíteni azt a többletet, amely az egyéni bevallások túlértékeléséből adódik. A kárösszegnek az épületek forgalmi értékeihez való viszonyítása azonban — egyazon összeírásból származván — már ilyen szempontból sem adhat kifogásra okot. Eszerint a budapesti épületekbe beruházott tőkének 24,7%-a, tehát csaknem pontosan egynegyed része pusztult el a háborús események (bombázások, ostrom, erőszakos cselekedetek) következtében. Ennek az arányszámnak az alátámasztására szolgálhatnak a már idézett 1945. évi népösszeírás eredményei, melyek szerint a budapesti lakások 481 280 szobája közül 25 795 teljesen megsemmisült, 88 495 pedig szintén használhatatlanná vált, habár helyreállítható lesz. A budapesti lakások szobáinak tehát 23,7%-a vált hasznavehetetlenné. Ez az arány nem jelenti ugyan az épületek állományának ugyanilyen arányú pusztulását, mert a helyreállítható helyiségek épületanyaga részben megmaradt, ezzel szemben azonban a lövedékeknek jobban kitett épületrészek sérülési aránya sokkal magasabb. így a megrongált tetőzetű 23 872 budapesti épülettel szemben mindössze 10 874 épület tetőzete maradt épen, tehát a sérülés aránya itt kétharmadrésznyi. Az építésügyi kormánybiztosság szakértő számítása szerint az ablaküvegek pusztulása 2 millió m

2-t tesz ki. Vegyük ehhez hozzá, hogy ezideig 1201 épületet hatóságilag „rom"-nak nyilvánítottak és teljes lebontásra ítéltek. Mindezek