Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

főügyész, Szimélyi Károly műszaki főtanácsos, Rajk László, Vas Miklós, Széli Jenő, Zentai Vilmos, Vértes István és Rosta László ügyvezető titkár.

1 Elnök: Üdvözlöm a megjelenteket és a Budapesti Nemzeti Bizottság ülését megnyitom. Tegnap és tegnapelőtt nagy ünnepség keretében ülte meg a főváros népe a felszabadulás első évfordulóját. Az ünnepségeken őszinte és szívbőljövő szavak hangzottak el, éppen ezért ezúttal tartózkodom attól, hogy ismétlésekbe bocsátkozzam. A főváros közgyűlésének elnöki székéből elmondottam mindazt, amit ezen nagyjelentőségű évforduló alkalmából elmondani illett, kellett és amit szívből éreztünk. (Helyeslés.) Ezenkívül még két beszédet mondottam el, most a negyediket nem akarom elmondani, mert hiszem mindegyikünk érzi azt, amit éreznie kell és mindenki tudja, hogy mit jelentett számunkra a felszabadulás ténye. De a legszebb szavak sem pótolhatják a tetteket. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy ezt az ünnepi nemzeti bizottsági ülést munkának szenteljük. Ezzel húzzuk alá a legjobban a nap jelentőségét. Legyen szabad még itt annyit elmondanom, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság hosszabb idő óta nem tartott ülést. Eltekintve attól az ünnepi üléstől, amelyet január közepe táján tartottunk a pesti oldal felszabadításának évfordulója alkalmával, azóta ülésünk nem volt. Ez így nem helyes. A Budapesti Nemzeti Bizottság nem fejezte még be a maga küldetését. A Budapesti Nemzeti Bizottság nem teheti le a lantot, mert tudomásunk szerint igen nagy feladatok állnak előtte. Csak sajnálni lehet, hogy a belpolitikai helyzet és az azt követő események lehetetlenné tették a Nemzeti Bizottság foglalkoztatását, tekintve azt, hogy a Nemzeti Bizottságnak majdnem valamennyi tagja ezekben a politikai eseményekben közvetlenül érdekelt volt.

2 Most azonban, hogy az új kormány megalakult és talán viszonylagosan nyugalmasabb időszak következik, nem lehet fontosabb óhajunk e pillanatban mint az, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottságot legalábbis olyan mértékben foglalkoztassuk, mint az elmúlt időkben. (Helyeslés.) Kicsit talán már megszokottá válik arról beszélni, hogy a reakció itt van, dolgozik, munkálkodik, vakmerően jelentkezik, az utcára is kimerészkedik és felhasznál minden eszközt ebből a célból a maga számára, mint ahogyan felhasználja a hercegprímás bíbor palástját is. A Nemzeti Bizottság feladata elsősorban ezekkel a jelenségekkel szemben fellépni, megmozgatván Budapest valamennyi Nemzeti Bizottságát és ezek segítségével a dolgozó Budapest népét szembeállítani azokkal a kísérletekkel, amelyek mutatkoznak, hogy ez ösztönzést adjon a Budapesti Nemzeti Bizottságnak arra, hogy hasonlóképpen mozgósítsa az ország valamennyi Nemzeti Bizottságát harcra és munkára. 1. Az ülésen az FKgP és az NPP képviselői nem vettek részt. 2. 1946 január-februárjában nagyarányú paraszti tömegmozgalom bontakozott ki „Földet vissza nem adunk" jelszóval. Az ország minden részéből parasztküldöttségek keresték fel a munkáspártokat, a kormányt és követelték a reakció támadásának visszaverését. Február 1-én kiáltották ki a köztársaságot, ezt követően kormányalakításra került sor. Az új miniszterelnök Nagy Ferenc lett. Februárban tiltakozó tüntetések kezdődtek a közigazgatásban megbúvó vagy oda befurakodott reakciós tisztviselők ellen. A budapesti megmozdulásokra lásd a 83/b. számú iratot. Február 13-án zajlott le 300 000 budapesti munkás tömegsztrájkja válaszul a február 10-i fasiszta tüntetésre.