Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)
8 nap múlva nem lesz már kenyér, mert ennek a készletnek felhasználása alatt még újabb készletek fognak felérkezni.) Kétségtelen, hogy az ország egyes helységeiben szétszórtan vannak az állami terményhivatal nyilvántartása szerint már összegyűjtve és szállításra előkészítve is olyan búza- és rozskészletek, amelyek felhozatalával a székesfőváros kenyérellátási helyzete még legalább 2 hónapig az eddigi mértékben fenntartható lenne. Ennek a ténynek felismerése vezette Budapest polgármesterét akkor, amikor az elmúlt hónapban javaslatot tett a közellátásügyi miniszternek arra, hogy a székesfőváros közellátási ügyosztályának közreműködésével minden lehetőt megtegyenek ezeknek a készleteknek megmozdítására és felszállítására. A közellátásügyi miniszter úr magáévá tette az elgondolást, amelynek eredményeképpen január 29-én egyelőre 3 vármegyébe a közellátásügyi minisztérium és a közlekedésügyi minisztérium, valamint a székesfőváros közellátási ügyosztályának együttműködésével személy- és teherautók, valamint zsákok, rinfusa 3-berendezések és a szállítás biztosítására katonaság közbejöttével szállítási csoportok utaztak le abból a célból, hogy a községekben összegyűjtött gabonakészleteket a vasúti állomásokig minden lehető módon eljuttassák és Budapestre való szállításukat elősegítsék. Ennek az akciónak eredményeképpen kilátás lehet arra, hogy a kenyérellátás további romlását megakadályozzuk. A napi kenyérszükséglet fentiekben ismertetett kényszerű lecsökkenése következtében több oldalról felmerült az az elgondolás, hogy a kenyértermelést racionalizálni kellene. Ennél a kérdésnél szem előtt kell tartani, hogy mindenekelőtt megtakarítás mutatkozna a tüzelőellátásnál és a lisztfelhasználásnál, továbbá a hatóságnak módjában lenne a napi kenyérszükségletnek kevesebb sütőüzemben való termelése esetén az ellenőrzést és a kenyérszükséglet biztosítását jobban és zökkenő mentesebben kézbentartani. Feltűnik itt ugyanis az a tény, hogy a községi kenyérgyár — melynek egyébként nagy előnye még, hogy széntüzelésre van berendezve — az elmúlt két hónapban a sütőknek engedélyezett lisztelszámolási kulcs alapján több mint 20 waggon lisztet takarított meg és használta azt ugyanakkor a további jegykenyérsütésnél, míg ugyanakkor igen sok kisebb pék a neki kiadott liszttel az aránylag kedvező elszámolási kulcs ellenére sem tud elszámolni. Következik ez abból a természetes körülményből, hogy a nagy üzem gazdaságosabban képes termelni, úgy a liszt, mint a tüzelő felhasználása tekintetében, mint a kisüzem. A sütőiparosok az élelmezési munkások szakszervezete által kezdeményezett akcióra éles tiltakozással feleltek és különösen arra hivatkoztak, hogy az elosztásban állhatnak elő zavarok. Bár ez a feltevés egyáltalán nem látszik valószínűnek, mert hiszen a kukoricanapok bevezetésével a kenyérszükséglet igen nagy mértékben lecsökkent, másrészt az ez után is hatósági kenyérsütésre beállított 150 körüli nagyobb péküzemen kívül a Községi Kenyérgyár, az OMTK kenyérgyára és még 3—4 nagyobb gyár üzleti hálózatuk, elosztó fiókjaik, a Községi Élelmiszerárusító Üzem, az OMTK és az Általános Fogyasztási Szövetkezet többszáz fiókján keresztül végeredményben még több helyen árusíthatnának kenyeret, mint eddig és így az elosztást kétségkívül 3. Rinfusa = ömlesztett.
