Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

Kérő szóval fordulunk a vidéki lakossághoz, hogy terményének gyors és pontos beszolgáltatásával segítsen rajtunk. Könyörgő szóval, az emberi szolidaritásra hivatkozva fordulok a világ minden nagy demokratikus hatalmához és minden népéhez segítségért. Hiszem és bízom abban, hogy a világ nem nézheti tétlenül, részvétlenül, hogy egy milliós város az éhhalállal küzdve egyedül vergődjön nyomorában. Mert az apokalipszis lovasai már kapuink előtt nyargalnak és sürgős segítség nélkül belálthatatlan nyomorúság vár ránk. Kötelességem volt ezt ilyen nyíltan, őszintén és talán keserűen megmondani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a város, mely egy hosszú háború végén a vÜág egyik legborzalmasabb téli városostromát mindenéből kifosztva, hősiesen végigélte, most az ígéret kapujában térdreesik és összecsuklik. Meg fogjuk mutatni az egész világnak, hogy bizalmára, segítségére érdemesek vagyunk, mert magunk is mindent megteszünk, hogy sorsunkon valahogy javítani tudjunk. Én, aki a törvényeknek feltétlen tisztelője vagyok, aki az erőszakosságot bármilyen formájában a legmerevebben elítélem és visszautasítom, a legdrákóibb eszközökhöz nyúlok, hogy Budapest dolgozóit az éhhaláltól, a pusztulástól megmenteni segítsem. Nem tűrhetjük, hogy akkor, amikor csecsemőink, gyermekeink és agg szüleink elpusztulnak az éhségtől és hidegtől, amikor a munkásság fázva, dideregve, emberfeletti önfegyelemmel dolgozik, lelkiismeretlen, aljas és gonosz feketézők szorult helyzetünket kihasználva (Úgy van! Úgy van!), egy város romjainál süssék a maguk kis kövér pecsenyéjét. (Hosszantartó nagy taps.) Tudom, hogy a tisztelt Közgyűlésnek minden egyes tagja felfogásra és pártállásra való tekintet nélkül mellém áll akkor, amikor arról van szó, hogy az új magyar demokráciának legszörnyűbb ellenségét, a gazdasági élet rákfenéjét, megszilárdulásunk legfőbb akadályát, a feketéző zugkereskedelmet (Úgy van! Úgy van!), a nyomor vámszedőit egyszer és mindenkorra a legkönyörtelenebbül felszámoljuk. (Hosszantartó nagy taps.) Hajlandó vagyok minden olyan intézkedést megtenni és a tisztelt Közgyűlésnek módjában lesz rövid időn belül látni, hogy meg is teszem, mely alkalmas arra, hogy a dolgozóknak mindennapi betevő falatját biztosítsam. Ez annál inkább lehetséges lesz, mert a kormány is napokon belül radikális intézkedésekkel fogja munkánkat segíteni. (Helyeslés.) Mindent abba fogunk hagyni, ami fényűzés, hogy kórházainkba tüzelő, a munkáskezekbe egy darab kenyér jusson, hogy a dolgozó háztartásában ne legyen sötétség és egy kis meleget adjon a tűzhely. Sajnálattal kell közölnöm, hogy az utóbbi hónapokban Budapest lakossága erős növekedésnek indult.

3 Amennyire örvendetes lenne ez normális időkben, annyira veszedelmes mai leromlott viszonyaink között. Kérek mindenkit, akit a köz érdeke nem köt szorosan Budapesthez, költözzék vidékre.

4 Az ellen pedig, hogy vidékről most emberek Budapestre költözzenek, tiltakoznom kell. (Helyeslés.) 3. A Budapesti Statisztikai Hivatal adatai szerint Budapest lakosságának lélekszáma az 1945. március 23-i összeírás alkalmával 832 800 fő volt, a tavasz és a nyár folyamán a lakosság erőteljes mértékben költözött vissza a fővárosba. 1945. októberében Budapest lakosságának száma ismét az egymillió fölé emelkedett, pontosan 1 009 162 főre. Az ősz beálltával a lélekszámnövekedés a várható téli nehézségek miatt lelassult, sőt vissza is esett. 4. Lásd a 70. számú iratot.