Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

mondásokat is. A jegyzőkönyvekből képet kapunk a városi élet újjászervezésének gondjairól; a rendőrség anyagi helyzetének megoldatlanságáról, a baloldali magatartás miatt eltávolított fővárosi alkalmazottak rehabilitálásáról, a közoktatás demokratizálásáról stb., amelyek döntést, intézkedést igényeltek. Kitűnik a jegyzőkönyvekből a forradalmibb fővárost képviselő BNB összetűzése az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal, egyes esetekben magával Dalnoki Miklós Béla miniszterelnökkel (40, 42a, 44). A közölt jegyzőkönyvek és a nemzeti bizottságok működésére vonatkozó egyéb iratok más összefüggésekre is rávilágítanak. A BNB — amely ekkor fővárosi önkormányzati testületként is működött — időnként utasítást, felhatalmazást adott a polgármesternek egyes intézkedések megtételére. Hasonló módon jártak el a kerületi nemzeti bizottságok is a kerületi elöljáróságoknál. Miután azonban az addig megjelent kormányrendeletek a nemzeti bizottságok jogkörét nem egyértelműen szabályozták, az újonnan életrekelő közigazgatási szervek a fővárosban is összeütközésbe kerültek a nemzeti bizottságokkal (19). Nem volt rendezve a BNB és a kerületi nemzeti bizottságok viszonya sem. A BNB nem alulról felfelé választott testületként jött létre, hanem a koalíciós pártok vezető szerveinek delegáltjaiból alakult meg, ezért nem volt szervezeti kapcsolata az alsóbb, kerületi szintű nemzeti bizottságokkal. A BNB-nek az a döntése, amellyel kimondta, hogy a kerületi nemzeti bizottságok csak mint politikai véleményező testületek működhetnek (18a), kiváltotta azok éles tiltakozását (18b). A későbbi hónapokban a BNB tett kísérletet a fővárosban, sőt az országban működő nemzeti bizottságok összefogására (55), amely utóbbi eredményeképpen 1945. szeptemberében megalakult az Országos Nemzeti Bizottság. Ezek a kísérletek sem tudták megakadályozni a nemzeti bizottságok munkájának fokozatos elhalványodását, a közigazgatás teljes helyreállítása, majd az 1945-ös választások után egyre inkább háttérbe szorultak. A felszabadult főváros első polgármestere a kisgazdapárti Csorba János volt, a munkáspártok egy-egy alpolgármestert delegáltak. Az új városvezetés a BNB irányításával, a demokratikus pártok segítségével és nem utolsó sorban a budapesti dolgozók áldozatos munkájával megindította a közigazgatást a Városházán és kerületekben egyaránt. Budán az összeköttetés hiányában egyideig külön polgármesteri kirendeltség működött. A városvezetésnek február—április hónapokban sikerült eltemettetni az utcákon, köztereken, a volt gettó területén heverő halottakat (23), elhárítani a fenyegető járvány veszélyt (37), a romtakarítás (7) és a helyreállítás eredményeképpen megindultak a közszolgáltatások (12, 38), az utcai közlekedés (61), a szovjet hadsereg alakulatai által épített pontonhidak újra összekötötték a főváros két oldalát (39), nemcsak számba vették a főváros lakosságának súlyos lakáshelyzetét (51), hanem — hacsak átmeneti jelleggel is — intézkedések történtek annak enyhítésére (16). Hazánk teljes felszabadulása után 1945. április 11-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány Budapestre költözött és a főváros újra az ország központja lett. Május 16-án összeült a BNB javaslata alapján az MNFF pártjai és a szakszervezetek delegáltjaiból alakított ideiglenes törvényhatósági bizottság közgyűlése, a főváros parlamentje (48a-b). A törvényhatóságban — a szakszervezetek képviselőivel együtt — a munkáspártok rendelkeztek abszolút többséggel és ennek megfelelően a bizottság elnöki tisztét Szakasits Árpád, a polgármesterét Vas Zoltán töltötte be. A fővárost