Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

korlátozó, a kormánymegbízott szerepét betöltő' főpolgármesteri tisztséget megszüntették és jogkörét a törvényhatósági bizottság elnöke látta el (52). A népi demokratikus átalakulás jelentősen megváltoztatta a főváros felső vezetésének személyi összetételét, de ez a hullám az alsóbb szinteken megtorpant, csak kevés eredménnyel járt (27). A demokratizálás a közigazgatás, a főváros irányítása alá tartozó üzemek és vállalatok, kulturális, oktatási és egészségügyi intézmények törzsgárdáját, azt a tisztviselő réteget, amely huszonöt esztendőn keresztül az ellenforradalmi rendszer neveltje és kiszolgálója volt, alig érintette. A megindított igazolási eljárás nem váltotta be a baloldal által hozzáfűzött reményeket (36b), lassan haladt az amúgyis kisszámú, az ellenforradalmi korszakban politikai magatartásuk miatt elbocsátottak rehabilitációja (42a-b), a Városházán még a szakszervezeti szervezkedés is akadályokba ütközött (35). Az újjáéledő főváros gondjai hangot kaptak a munkáspártok tanácskozásain, mind az MKP „pünkösdi" konferenciáján (49), mind az SZDP felszabadulás utáni első kongresszusán (62). Élénk tevékenység folyt a fővárosban az új szellemi élet kialakítására. Már Buda felszabadulása előtt megrendezésre került az első kultúrelőadás (10), amely mind tartalmában, mind a fellépő művészek személyében fordulatot jelzett a kulturális területen is. Egymásután nyíltak meg új igazgatók vezetésével a fővárosi színházak (21, 30), január végén megkezdődött a munka a filmgyártásban (11), bemutatásra került az első szovjet művészfilm (22), hírt adtak — bár egyelőre csak nehéz anyagi helyzetükről — a képzőművészek is (43). Tudatában volt a városvezetés annak, milyen fontos az ifjúsággal, az iskolákkal való törődés. A budapesti iskolákban — többségükben romos épületekben, fűtetlen helyiségekben — február-márciusban megkezdődött a tanítás (56), a főváros társadalomtudományi előadássorozatot indított a pedagógusok világnézeti tájékoztatása érdekében (45), nagyjelentőségű volt a munkások számára indított esti gimnáziumi és kereskedelmi iskolai oktatás (63). 1945 nyarán a Belügyminisztérium kezdeményezésére (57a) került napirendre Nagy-Budapest létrehozása. A főváros ekkor még semmiképpen sem volt képes arra, hogy egy esetleges egyesítés folytán hozzá kerülő és a városiasság szempontjából a belső kerületeknél rosszabb viszonyok között élő külső területi lakosság helyzetén javítson. Ezért a főváros által kiküldött munkabizottság átmeneti megoldásokat javasolt (57b), míg Pest megye akkori vezetői, nemzeti bizottsága élesen elutasította Nagy-Budapest azonnali megalkotását (57c).