Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

addig, amíg a nép legszélesebb rétegeit nem emelik fel a szolgaság elesettségéből és nem adják kezükbe a küzdelem fegyvereit. Ezek a férfiak ismerték fel valójában legigazabban az önkormányzat lényegét, amely nem lehet osztályokra korlátozott, hanem az egész népé kell lennie. Az elmúlt negyedévszázadra minden vonatkozásában rányomta bélyegét az 1919-es ellenforradalom. A történelmi középosztály, amely annyi értéket adott egykoron kultúránknak, hatalmával immár nem tudott helyesen élni, s nem akart lemondani a vezetés kiélt monopóliumáról. Megdöbbenve látta az 1918-as és az utána következő eseményekből, hogy országot vezetni nélküle is, sőt ellenére is lehet. A történelem színpadán új tömegek jelentek meg és velük szemben támadt félelem volt mozgató rugója 25 esztendőn át tartó és változó erővel tomboló ellenforradalmi korszaknak. A dolgozó tömegeket azonban többé nem lehetett leparancsolni a történelem színpadáról. Itt voltak és itt maradtak. Végigjátszottak a nagy drámát, amelynek nézői és szereplői voltak egyaránt. Most, tisztelt közgyűlés, új fejezete kezdődik a históriának. A történelemnek ezt a fejezetét a dolgozó tömegek, ezek a nagy és nemes közösségek írják. A politikai élet határai kitágultak. Kitágul a szemhatár is és ma, amikor önkormányzatról beszélünk, ez a nagyszerű fogalom végre megtelt élettel és tartalmát immár a dolgozó tömegek adják meg. Új korszak indul körünkből, a népi önkormányzat korszaka. Új államot építünk és ennek az új államnak az alapjait, szilárd és biztonságos bázisát az önkormányzatok építő köveiből rakjuk össze. Ilyenképpen az önkormányzatnak nemcsak egyensúlyozó szerepe lesz, hanem új államiságunk strukturális alkotó elemévé válik. Akik itt ma jelen vannak, jórészben nem újoncok az Önkormányzati munka széles területén. Évtizedes küzdelmek harcosai, az ügyek ismerői és értői. Ők a történelmi folytonosságot képviselik itt, magukkal hozván kipróbált lobogó lelkesedésüket az önkormányzatért. Akik most először vesznek részt a főváros önkormányzatának munkájában, csak úgy, mint az előbbiek, a demokratikus önkormányzati gondolat harcosai s merném állítani, letéteményesei. Demokratikus államkormányzatot építünk, az önkormányzat viszonya tehát az államkormányzattal ellentétes nem lehet, mert hiszen azonos eszméknek és azonos céloknak kell vezetniök mind a kettőt és mind a kettő a nép ellenőrzése alatt áll. Mégis a közhatalomnak azt a körét, amelyet autonómiánkra bíztak és bíznak majd a jövőben, teljes erővel tartanunk kell, meg kell töltenünk tartalommal, védenünk és óvnunk kell a dolgozó Budapest, a dolgozó tömegek javára. Az elmúlt esztendők során a miniszteriális bürokrácia látszattá süllyesztette az autonómiát és úgyszólván a legkisebb ügyeket is felülről intézte. Ekként duzzasztotta betegessé a központi igazgatást és ugyanakkor a bürokrácia szellemében fogant munkakörök megterhelésével betegessé duzzasztotta a helyi igazgatást is, amely most már nem az önkormányzaté volt. Itt ma fogadalmat teszünk, hogy a főváros igazgatása valóban az önkormányzat szerve lesz, az élet minden területére kiterjedő hatáskörét valóban a dolgozó tömegek vágyaiból és szükségleteiből építjük fel. Ezzel az elhatározásunkkal fordulok az igazgatás minden egyes tisztviselőjéhez és munkásához. Érezzék magukat az önkormányzat részeseinek s az önkormányzati gondolat letéteményeseinek. Valamennyiünknek arra kell törekednünk, hogy ez az önkormányzat most már valóban népi önkormányzat legyen, a szó legteljesebb és legtisz-