Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

tább értelmében és ha majd új fővárosi törvény készül, a kodiíikátoroknak ezt kell szemük előtt tartaniok. Az emberi szabadság a másik nagy eszme, amelyet népi önkormányzatunk szilárd bástyafaláról kell megvédelmeznünk és egyszersmind beteljesítenünk. És mi, akik az emberi életet tartjuk a legnagyobb és legnemesebb értéknek, sohasem feledkezhetünk meg arról a kötelességünkről, hogy a szabadság eszméjét nekünk kell valóságossá tennünk. Innen, a főváros legmagasabb fórumáról kell kiindulnia annak a hatalmas termékenyítő eszmeáramlatnak, amely mindenüvé, az ország legkisebb zugába is elviszi az emberi szabadság gondolatát. Innen kell elindulnia annak a hatalmas erőfeszítésnek, amely arra kell, hogy irányuljon, hogy a szabadság eszméje minden magyar emberben öntudatra emelkedjék. Mert a szabadság nemcsak intézményekben testesül meg. Igazi valósággá akkor válik, ha az emberi lélek elidegeníthetetlen elemévé lesz, ha az egyén szabadságtudata összefonódik a nagy emberi közösség szabadságtudatával és akaratával. A közösség, az emberi szolidaritás eszméje így fonódik össze a szabadság eszméjével. Igazán szabaddá azonban csak akkor válik az ember, ha a munka igájából és a kényszerűségek és szükségszerűségek bilincseiből is felszabadul. És itt érkeztünk el a harmadik nagy eszményhez, a munka demokráciájának az eszményéhez. Ha szabadság nélkül nincs igazi önkormányzat, úgy nem lehet igazi önkormányzat a munka demokráciája nélkül sem. A főváros önkormányzatának szerves részei kell, hogy legyenek a munkaterületek önkormányzati szervei, amelyek az üzemi demokrácia szellemében tevékenykednek. Most döntöttük le az agrárfeudalizmust, amely annyi évszázadon át kerékkötője volt a haladásnak és a nép politikai és gazdasági felemelkedésének. Meg kell törnünk az ipari feudalizmus avult intézményeit is. Új szellemnek kell behatolnia az üzemek, gyárak, műhelyek és boltok területére. Ha termelésünk alapja a magántulajdon marad is, a munkás, a dolgozó ember nem lehet többé bérrabszolga. Szabad emberré kell válnia. Minden politikai erőfeszítés hiábavaló, ha gazdaságilag nem szabadítjuk meg az embert a bizonytalanságnak és a félelemnek a bilincseitől. A munkáltató és a munkás jogviszonyát az új eszmék szellemében kell szabályozni és a fővárosnak itt is a kezdeményezés történelmi szerepét kell vállalnia, arról nem is szólva, hogy az önkormányzatnak amúgyis egyik fontos feladata elkerülhetetlenül az ipar és kereskedelem szabályozási területére esik. Amikor a munka demokráciájáról beszélünk, nem utolsó tekintetünket a romokra kell vetnünk. A romokra, amelyek itt maradtak egy becstelen és gaz uralmi rendszer örökségéül. Ezeken a romokon azonban nekünk kell egy új fővárost felépítenünk. Szebbet, nagyobbat, fényesebbet, tisztábbat és szabadabbat, mint volt a régi. Kövekből és eszmékből épül fel az új város: a szabadság városa, a demokrácia városa, a munka és a haladás városa. Széles utcáin vidám, boldog, nyüzsgő emberrajok vonulnak majd derűs munkatermeik felé, hogy termékeny munkájukkal táplálják a várost, az országot, a demokrácia és a szabadság országát. Hatalmas, virágos, lombos térségeinken egészséges, kacagó gyermekcsapatok játszanak majd: az új város új nemzedéke —, mert ez a város a gyermekek városa lesz. Gyönyörű villasorok szegik majd be a várost, ezekben munkában megfáradt öregek és elaggottak találják majd meg pihenőjüket és egy hatalmas lüktető város szívének szeretetét és gondoskodását. Iskolákat építünk, amilyeneket még nem látott ez az ország. Tudományos intézeteket, kórházakat és szanatóriumokat az élők és az eljövendők számára,