Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

gyullad fel az utcán. Él, lélegzik ez az összetört város és már kibontakoztak erői, hogy véghezvigyék az újjászületés csodáját. Csorba János neve ettől a négy hónaptól, a felemelkedés, a megtisztulás, az erőrekapás, a lendület és az emberfeletti erőfeszítés eme négy hónapjától nem választható el. Önmagunkat tiszteljük meg vele, ha az egész város nevében őszinte és szeretetteljes köszönetet mondunk Csorba János polgármesternek önzetlen és nagyszerű újjáteremtő munkájáért és együtt kiáltjuk Budapest népével: Éljen sokáig Csorba János !

3 Hűséges munkatársának, Jámbor Alajos alpolgármesternek szintén kijár a része a köszönetből, mert ő is nagy és szép munkát végzett. De tőle nem búcsúzunk. Ő a városé marad, szerencsére a miénk marad továbbra is. Más poszton bár, de ugyanazért a közösségért fog dolgozni és ugyanolyan áldozatkészen, önzetlenül és buzgón mint tette volt az alpolgármesteri őrhelyén. Bizalomteljes szeretetünk kíséri el őt új posztjára. És ha már a köszönetnél tartunk, engedjék meg, hogy úgy a magam, mint elnöktársaim nevében hálásan megköszönjem a megtisztelő bizalmat, amellyel megajándékoztak bennünket. Ezen a helyen is őrzői kívánunk lenni azoknak a nagy eszményeknek, amelyek eltöltik és kell is hogy eltöltsék ennek a tiszteletreméltó testületnek minden tagját. Mik ezek az eszmények? A népi önkormányzat, az emberi szabadság és a munka demokráciája. Az önkormányzat gondolata nem idegen a magyar történelmi tradíciókban. Sok s nem egyszer véres küzdelem folyt ezért a gondolatért. Négyszáz éven át a nemzeti ellenállás egyik legerősebb, legélesebb és leghatásosabb fegyvere volt. Nagy magyar gondolkodók, történelmi méretű államférfiak állottak ki e gondolatért s helyezték ezt a magyar törekvések központjába. A magyar államférfiak egyik legnagyobbika, Kossuth Lajos híressé vált alkotmánytervezetében az önkormányzati gondolatot a magyar államiság alapjául szánta s erre a gondolatra építette fel a magyar demokrácia eszményi épületét. A főváros közgyűlése a most elmúlt kárhozatos hónapok kivételével mindig őrzője volt történelmünk egyik legküzdelmesebb hagyományának, a helyi igazgatás önkormányzatának. Ismétlem tehát, a magyarság évszázados politikai és társadalmi küzdelmeitől soha nem volt idegen az önkormányzat eszménye. Más kérdés, hogy ezekben a küzdelmekben milyen szerepe volt, müyen szerepe lehetett a népnek. Más kérdés, hogy az alkotmány sáncain kívül hagyott nép lelkesedése és tettereje nem fűthette ezeket az autonómiákat, mert ezek a tömegek nemcsak az alkotmány sáncain maradtak kívül, hanem úgyszólván az emberi lét határain túlra vetették őket. Kitagadottak voltak, szerephez nem jutottak, a mindenkori nemzetből kirekesztették őket, szerepet nem adtak nekik, politikailag deklasszáltak voltak. A nagy magyar tragédiának végzetes oka nem utolsó sorban éppen ebben rejlik. Mi mégis tisztelettel gondolunk az önkormányzat szabadságáért és minél szélesebb jogköréért folytatott évszázados küzdelmekre. Mélységes tisztelettel és hálával gondolunk azokra a férfiakra, akikben megérlelődött az a gondolat — és e gondolatért bátor küzdelemre készen állottak —, hogy az önkormányzatért folytatott harcok nem lehetnek sikeresek mind3. Megjegyezzük, hogy Csorba János polgármesteri tevékenységét több alkalommal érte indokolt bírálat. (Lásd ezzel összefüggésben a 9. és 19. számú iratokat.)