Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

nak segítségére siessen, Budapesttől északnyugatra nagy harckocsizó és gyalogsági erőket összpontosított és vetett harcba. A támadás előtt minden katonának felolvasták Hitler következő tartalmú parancsát: „Nagyszámú nehéztüzérség és repülőgép fog támogatni titeket. Mindent meg kell tennetek, hogy kiszabadítsátok a Budapesten bekerített hadosztályokat. A hadműveleteket én magam fogom irányítani". Ismeretes, hogy ez a német támadás szégyenteljes kudarcba fulladt. Miután semmi eredményt nem értek el, a németek átcsoportosították erőiket, és megváltoztatták a támadás irányát. Most a Budapesttől délnyugatra levő körzetből indították támadásaikat a főváros felé, a hitleristák minden igyekezete azonban itt is kudarcot vallott, és nem tudtak bejutni Budapestre. A szovjet alakulatok visszaverték az ellenség támadásait, és hatalmas veszteségeket okoztak nekik. A Budapestre való eredménytelen betörési kísérletek során a németek százával vesztették el harckocsijaikat és tízezrével katonáikat és tisztjeiket. A szovjet csapatok, szívósan harcolva, mint szorosabbra vonták a gyűrűt a városban bekerített ellenséges helyőrség körül. A németek dühödt ellenállást tanúsítottak. A házakban lövegeket és géppuskákat állítottak fel, több épületet felrobbantottak, árkokat és barikádokat készítettek, az utcákon tízezrével helyezték el az aknákat. A német tisztek főbelőtték azokat a katonákat, akik azt mondták, hogy a budapesti helyőrség helyzete reménytelen. Mindezek a vad rendszabályok nem mentették meg az ellenséget a pusztulástól. A szovjet katonák, az utcai harcok tapasztalt mesterei, felszámolták a bekerített németek csoportját. A másfélhónapos ostrom és a heves harcok ideje alatt Budapesten több, mint 110 000 ellenséges katonát és tisztet ejtettek foglyul. A foglyok között van a budapesti ellenséges csoport parancsnoka, Pfeffer-Wildenbruch vezérezredes, aki törzsével együtt egy földalatti csatornában esett fogságba.

1 PL Archívum. Röpiratgyűjtemény IV.l/1945/II/sz.n. — Közli: Mayer Mária: Budapest felszabadítása. Tanulmányok Budapest Múltjából XI. k. Bp. 1956. 435—436. o. 1. A Budán körülzárt német csapatok elleni harcba bekapcsolódott a Váriházy Oszkár alezredes által vezetett Önkéntes Magyar Ezred is, amely 20 századnyi erővel kb. 2500 fővel rendelkezett. A Várért folytatott harcokban az ezred 160 főt vesztett el. A Vörös Hadsereg parancsnoksága, méltányolva az ezred teljesítményét, elrendelte, hogy a felszabadult Kir. Palotára a szovjet zászló mellé a magyar lobogót is |kitűzzék. Később az ezred a Budán bekerített kb. 40 000 főnyi német sereg febr. 11-i kitörési kísérletét követően, a kitörés területén levő német alakulatok felszámolását célzó hadműveletekbe kapcsolódott be. E harcokban kb. 600 főnyi veszteséget szenvedett. A kitört német erőknek egyébként csak egy néhányszáz főből álló kisebb csapata tudott eljutni a felmentésükért több ízben is eredménytelen támadást intéző német főerőkhöz. Az Önkéntes Magyar Ezred a későbbiekben a debreceni kormány által szervezett 1. hadosztály kötelékébe nyert besorolást.