Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

Teleki Pál miniszterelnök beszámolója a Nemzetgyűlésben a tiszti alakulatok és az Ébredő Magyarok Egyesülete elleni eljárásról 1920. november 11. Huszár Károly nemzetgyűlési képviselő úr a tegnapi ülés során elmondotta azokat az eseményeket, amelyek a tegnapelőttről tegnapra virradó éjjel Budapest utcáin történtek, amelyek a közhangulatot ismét felháborították, s amelyek a Nemzetgyűlés hangulatát is méltán indulatba hozták.

1 A kereskedelemügyi minister úr arra kérte nevemben a Nemzetgyűlést, hogy 24 órai idő adassék arra, hogy a kormány beszámolhasson azokról az intézkedésekről, amelyeket ebből az ügyből kifolyólag tett. A 24 óra letelvén, van szerencsém ennek a kötelességnek eleget tenni, egyúttal a t. Nemzetgyűlésnek bocsánatát kérve azért, hogy én magam tegnap az ülésen nem jelenhettem meg, de épen ezen intézkedések következtében, azért, hogy azokat foganatosíthassuk, kértem, hogy a kereskedelemügyi minister úr helyettem válaszolhasson, mert órákon is múlt az, hogy mi történjék. Mint méltóztatnak tudni, egy rendőr, aki kötelességének teljesítése közben békétlenkedő és a köznyugalmat sértő elemekkel szemben eljárt, ezen kötelességteljesítés alatt a kötelességtudásáért hősi halált halt. Amidőn erről a helyről a kormány nevében is mély megindultsággal hajtom meg zászlómat a kötelességtudásnak ezen mártírja előtt, akinek a temetésén természetszerűleg a kormány maga is, s azt hiszem, a Nemzetgyűlés is meg fog jelenni, dokumentálni kívánván, hogy milyen óriási fontosságú az, amit ő nemzetéért tett és amit életével is megpecsételt: egyúttal bejelentem, hogy ezzel a tragikus eseménnyel kapcsolatosan olyan dolgokra jöttünk rá, — amelyeket részben már sejtettünk, de amelyekre nézve itt egy újabb nyomot találunk — hogy tudniillik itt egyenruhába öltözött emberek, akikről sohasem tudtuk, hogy katonák-e vagy nem, bűntényeket követtek el az utcán, rendetlenkedtek, s ezek a jelenségek már olyan fokot értek el, hogy joggal lehetett beszélni arról, hogy itt forradalmi események bekövetkezésétől is lehet tartani. Mert joggal lehetett következtetni azt, hogy ezek az események nemcsak annak az elkeseredésnek a következményei, amelyet talán kegyetlen helyzetünk, a kegyetlen béke és az ebből keletkező kedvezőtlen gazdasági helyezetünk okoz, hogy ezek a dolgok nemcsak arra vezethetők vissza, hanem igenis ez események mögött szervezőket kell sejtenünk, olyanokat, akik ezeket az eseményeket előmozdítják és inszcenálják.

2 Ebből az eseményből kifolyólag rájöttünk arra, hogy ezek az emberek, akik 1. 1920. nov. 10-én hajnali y

2

3 órakor az Oktogon (ma VI. November 7.) téren mintegy 20 katonatiszt egy fiatalembert támadott meg. Segélykiáltásaira két rendőr közbelépett, a tiszti csoporttal összetűztek, melynek során az egyik rendőr meghalt s a másikat összeverték. Ez esetet követően határozta el a Teleki-kormány, hogy az ellenforradalmi tiszti különítményeket eltávolítja Budapestről s ugyancsak leszámol az uralkodó osztályok összérdekeit veszélyeztető, más szélsőjobboldali fegyveres csoportokkal, személyekkel. Ezt az akciót ismertette Teleki Pál miniszterelnök közölt beszédében. 2. Megrendezik.