Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

melegben ott szenvednek, áznak, fáznak egy vagonban, néha tízen, tizenhatan, egymás hegy in-hátán feküdve, rongyokba takarva. Emberek fagynak meg. Eddig 37 ember fagyott meg a hidegben. (Zaj és mozgás a Ház minden oldalán.) Lehetetlenség, hogy ezt ölbe tett kezekkel tűrjük, a kormány pedig tétlenül nézze. (Igaz! Úgy van!) Azok az esetek, amelyek tegnap történtek,

1 az előzmények hosszú sorának voltak folytatásai (Felkiáltások a középen: Az elkeseredésnek!) és meg vagyok róla győződve, hogy ha mi már akkor, amikor az első jelenségek mutatkoztak, erős kézzel hozzáfogtunk volna az orvosláshoz, sohasem jutottak volna a dolgok annyira, mint tegnap este. (Igaz! Úgy van!) A helyzet az, t. Nemzetgyűlés, hogy intelligens emberek százai és ezrei ott a vagonokban várják helyzetük jobbrafordulását. Megtörténik akárhányszor, hogy tisztviselőknek, akik be vannak osztva itt Budapesten — mert hiszen az ittlevők javarésze ilyen, a többieket elvitték a városokba és falvakba — akik hivatásuknál fogva ide vannak kötve és a kiknek száma körülbelül 10 000 — 1100 vagy 1200 család — a míg bent vannak a hivatalban és dolgoznak, eltolják a vagonjait Soroksárra, Dunaharasztira, vagy oda, ahova annak a vasutasnak épen tetszik, minden rendszer nélkül s ezek az emberek azután két-három napon át keresik a családjukat, (Nagy zaj a ház minden oldalán) és megtörténik, hogy a gyermekek jönnek az iskolából és nem találják apjukat-anyjukat. (Nagy zaj minden oldalon) Kérem, én konkrét eseteket tudok erre vonatkozólag elmondani. (Folytonos zaj) nem találnak rá szüleikre és ez már több esetben is megtörtént Azok az emberek, akik ott a vagonokban laknak, ide vannak beosztva és itt keresik a kenyerüket, azokat az embereket nem lehet kitolni nem tudom, milyen messzire; legfeljebb csak annyira lehet őket kitenni, hogy villamossal, vagy legalább vonattal el tudják érni a fővárost, mert teljes lehetetlenség, hogy ide-oda zavarják őket óráról-órára, napról-napra. Ez teljesen lehetetlen állapot. Mint a sátoros cigányok élnek itt az emberek, hónapokon, éveken keresztül egy kultúrvárosban, itt a nyugati pályaudvar mellett. Körülbelül egy félév alatt 45 baleset történt itt a nyugati pályaudvar közelében. Gyermekek játszanak lent a porban nyáron és amikor a vonatot tologatják ide-oda, gyakran elszalad egy vagon olyan sínre, ahol a gyermekek játszanak. Ilyen körülmények között 45 emberrel történt baleset. Egyiknek a lábát vágta le a kerék, másiknak a testét csonkította meg. Körülbelül 80 haláleset is történt. Vonatok ütötték el őket. Az utolsó két hétben pedig 37 ember fagyott meg a vagonokban. Nemzeti becsületügyünk, hogy ezeket az embereket elhelyezzük minél előbb. Ma is a nagy hideg miatt a tízezer ember közül négyezer betegen fekszik a vagonokban. Valóságos kórház az, mélyen t. Nemzetgyűlés. Sohasem hittem volna, ha magam ki nem megyek és végig nem nézem az egészet. Négyezer ember fekszik a vagonokban és várja az orvost. Nyolcvan tüdőgyulladásos beteg! A legrettenetesebb szenvedés, a legrettenetesebb nyomor ez, amit a Nemzetgyűlésnek 48 óráig nem szabad tűrni. NN. 1920—1921. VI. K. 334—335. o. 1. Utalás a vagonlakók előző napi elkeseredett tömegtüntetésére az Országház előtt, melyet a szélsőjobboldali Ébredő Magyarok Egyesülete igyekezett befolyása alá vonni a politikai térnyerésre felhasználni.