Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

Némethy Károly tanácsnok beszámolója az ostromlott városban tett utazásáról 1945. február 10—15. 1945. február 10. Megbeszélés a „Lipótmező" kerület orosz parancsnokával. Közigazgatási kérdések tisztázása céljából Pestre — szükség esetén a magyar kormányhoz Debrecenbe mehetek. Kísérőm lesznek az itteni magyar rendőrség parancsnoka, továbbá dr. Sándor Pál hírlapíró, filozófus, szociológus, és rendelkezésemre bocsát egy orosz tábori csendőr altisztet. — Megtesszük otthon az előkészületeket —• körülbelül olyan formában, mintha békeidején, mondjuk, Amerikába indulnánk —, persze eltekintve a csomagoktól: összpoggyász egy irattáska, melybe néhány zsebkendőt, harisnyát, szappant, fogkefét tudunk tenni irataink mellé. Február 11. Begyömöszöljük magunkat egy rossz kis autóba, mely ha éppen akar: menni is tud. Végtelen orosz trén- és tüzérosztagok mellett haladunk a fagyos, csúszós utakon Budakeszi felé: Buda ostroma változatlan hevességgel folyik, tehát mintegy 30—40 kilométeres kerülőt kell tenni a pesti Városházáig a szokott 10 perces út helyett. Budakeszin megállítanak: a mi irataink rendben vannak, de az autót ott tartják, nincs külön fuvarlevele. Áttelepítenek bennünket egy félig rakott teherautóra. Útközben még néhány katonát és civil vándort veszünk föl. Carol, az örmény tábori csendőr — akivel rögtön megállapítjuk, hogy druszák vagyunk — a rendes felszerelésen kívül még hátizsákot cipel elemózsiánkkal. Még mindig jön szembe az ostromtüzérség — a híres „Katjusák", melyeknek 5 csöve gyors egymásutánban lövi ki süvítő lövegeit.

1 Téli verőfény. Az országúton gyalogosok, kocsik, polgárok, katonák. Új népvándorlás. Budafokon is erősen látszik a háború. Pontonhidat keresünk -— az nincs. Végre néhány kilométeres gyaloglás a csatakos hóban s többkevesebb veszekedés után Carol mindnyájunkat bezsúfol egy kompba, mely az úszó jégtáblák között átvisz bennünket Csepelre. A Weiss Manfréd gyár erősen megsérült telepén keresztül bukdácsolva orosz teherautókat próbálunk megállítani, hogy vigyenek be Pestre, de itt még Carol tudománya is felmondja a szolgálatot: nem vállalkoznak szállításunkra. — Nekivágunk hát a sok kilométeres útnak. A hideg miatt erősen felöltözve még nehezebben megy a sáros, csúszós úton a gyaloglás, de végre látjuk Pestet és minden lépéssel közeledünk célunkhoz. Elfagyott lábaimat mind nehezebben emelgetem, időnkint pihenő- és cigarettaszünetet kérek fiatalabb és erősebb, egészségesebb társaimtól, de már alig bírom magam. Végre bent vagyunk a városban. Romok, tankcsapdák, leégett házak. Soroksári-út, Ferenc körút, Üllői-út. A Kálvin-tér szétbombázott házai, szökőkútja. Nem lehet a németeknek, nyilasoknak soha megbocsátani, amit ezzel a várossal tettek. Budának általunk ismert és aránylag elég épen maradt képe után szörnyű hatást tesz ránk az a pusztulás, ami elénk tárul. — Több helyütt igazoltatnak, de oroszunk papírja utat nyit. Mikor Carol sürgetve újból és újból megindít: Lucifernek érzem magam az Ember tragédiájában.

2 1. Helyesen: lövedékeit. 2. Madách Imre: Az ember tragédiája c. drámai költeményében Lucifer vezette végig Ádámot a különböző történelmi korszakokban.