Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

a dolog is elkésett, mire hozzánk jutott. Apró azt állítja, hogy a pártnak Budapesten vannak fegyveres partizán alakulatai. Egyébként ó', Apró volt megbízva a fegyverek beszerzésével. Többek között a Mémosz pincéjében folyt az emberek katonai kiképzése. A pártnak vannak tisztjei is. így Apró tud egy századosról, aki ebben az ügyben dolgozott. Apró magával hozta pártunk legfrissebb (Apró elindulásáig) röpiratát, mely általános sztrájkra és fegyveres felkelésre hív fel a németek és a nyilasok ellen. A röpiratot mellékelten küldjük eredetiben. Ebbó'l a röpiratból, mely véleményünk szerint igen jól van megírva, kiderül, hogy a Magyar Front létezik ugyan, de a hozzátartozó pártok és szervezetek rajtunk kívül, igen passzívak. Látható továbbá a röpiratból, hogy a budapesti elvtársakra nagy hatással van a Kossuthrádió. Apró közölte továbbá, hogy tudomása szerint megérkezett Budapestre az itteni Központ megbízottja Szegedről. Nyilvánvalóan Kossáról és társáról van szó. Igen örülünk neki, hogy Kossá úgylátszik ügyesen és bátran teljesítette a rábízott feladatot. A párt szervezeti felépítéséről hozzávetőleg taglétszámról Apró nem tudott felvilágosítást adni, vagy pedig nem akart ilyen részletekről beszélni Szirmaival, akit közelebbről nem ismer ugyan, de látta őt az illegális mozgalomban és emlékszik rá abból az időből, amikor Budapesten dolgozott. Pl. Archívum. 500 f. 2/863. öe. 15—16. Tisztázat. 290. A városmajori Biró szanatóriumban és az Alma utcai szeretetotthonban lefolyt nyilas vérengzésről jelentés 1945. január 14. 1945. január 14.-én a Városmajor felett süvítettek a gránátok. Az orosz előőrsök alig 2—300 méterre álltak tőlünk és mindnyájan reszketve vártuk már a felszabadítást. Délután 4 óra körül az állandó géppisztoly lövések megszokott hangja mellett egy másféle tompább hang ütötte meg a fülünket. A hang a Biró Dánielről elnevezett zsidó kórház irányából jött. Az ablakhoz szaladtam, kinéztem és borzadva tántorogtam vissza. Egyikünk ájultan esett össze a szörnyű látványtól. Négy-öt ápolónő állt fehér fátyolban sorban, arccal a kórház udvarán álló szénkamra felé fordulva. Mögöttük néhány nyilas egyenruhája egyén akik közül az egyik lőtt és az ápolónők sikoltva estek össze. Tovább nem bírtuk a borzalmas látványt nézni és mert segíteni nem tudtunk — az utcán elszórva vagy egy tucat géppisztolyos testőr állt őrt — magunkbaroskadva ültünk és hallottuk még egy órán keresztül a megismétlődő lövedéket és halálsikolyokat. Másnap Joksa Ferenc az Alma-utcai zsidó szeretetház alkalmazottja mondotta el részletesen a történteket. Január 14-én, vasárnap délelőtt 11 órakor jelentek meg a nyilasok a Biró Dániel-kórházban. Vezetőjük egy vörös hajú rosszképű martalóc volt és volt velük két német katona is. Látszólag a németek intézkedtek, de amikor a végrehajtásra került a sor eltávoztak. A nyilasok előzőleg kiválasztották azokat,