Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

A lelkipásztorkodó papságnak és a világi híveknek szoros együttműködése az egyház szelleméből folyó szabályok szerint megalkotott egyházközségi szervezetekben a főpásztornak irányítása mellett virágzó katolikus életet teremthet a fővárosban, megalkothatja a vallásos élet jobb előföltételeit: a még hiányzó templomokat katolikus nevelő és oktató intézeteket, egyéb katolikus intézményeket. Ugyanezért a budapesti katolikus egyházközségek erősítését tőlem telhetőleg elősegíteni óhajtom. Egyik hathatós eszköze a katolikus egyházközségek megszilárdításának a nagyfontosságú működésükhöz szükséges anyagi szükségletek előteremtése, bizonyos állandó vagyonnak nyújtása, amely vagyonnak kezelése és fölhasználása az érdeklődést szélesebb körökben fölkelti és az ideális célok megvalósításának reményét fokozza. Az első áldozatot ebben az irányban én akarom meghozni, s remélem, hogy majdan követőkre találok. A budapesti egyházközségeknek egy millió korona névértékű magyar hadikölcsön kötvényt ajándékozok a ./. a csatolt leltár szerint. Maga a tőkeállag alapítványszerűleg kezelendő a budapesti katholikus egyházközségek központi tanácsa által, amely a jövedelmeket a székesfővárosban katolikus egyházi vagy katolikus iskolai célokra köteles fordítani. Az alapítvány a költségvetésekben és számadásokban és minden hivatalos viszonylatban a következő nevet viseli: „A budapesti katolikus egyházközségek Csernoch János — alapja." Az alapítvány jövedelmeiben csakis az esztergomi érsek joghatósága alatt álló budapesti lat. szert.

2 katolikus egyházközségek részesülhetnek. Prímási lt. C. 1920—1876. Fogalmazvány. 28. Wo\ff Károly, Gaár Vilmos és Baracs Marcel beszédei a törvényhatósági bizottság közgyűlésén pártjaik ellentétes programjáról 1920. augusztus 11. „— • Ma, általános megállapítás, hogy világégés van. Nagy közgazdasági és szociális válságok idejét éljük, de ennek a megállapításánál kétségtelenül meg kell állapítanunk azt is, hogy voltakép ennek a válságnak matematikai biztonsággal be kellett következnie, mert az emberi kultúra tekintetében éppen az evolúció

1 folyamán teljes logikai lehetetlenség volt az a premissza,

2 amelyből a kiindulás megtörtént. A kereszténység eszméi, azon keresztény vértanúk, akik a római cirkuszokban mártírhalált nyertek, nemcsak azért döntötték romba és győztek a római birodalom fölött, mert a Megváltó igéit hirdették, hanem azért is, mert a keresztény kultúra minden azelőtt létezett kultúránál magasabb kultúra az emberiség kultúrájának 2. Latin szertartású. 1. Fejlődés. 2. Előzmény, kiinduló pont.