Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)
4) az 5.777/1941. M. E. sz. rendelet 23. §-a rendelkezéseinek a lakás céljára szolgáló helyiségekre való kiterjesztése azzal a módosítással, hogy ezeknél az engedélyt az illetékes közigazgatási hatóság (Budapesten a polgármester) adja meg, 5) Javaslatomban nem kívánok foglalkozni a nagylakások 1919. évi rosszemlékezetű kényszerigénybevételének kérdésével, viszont azonban megfontolandónak tartom, nem volna-e célravezető az állandó vidéki lakosoknak Budapesten luxus céljára, illetőleg időszaki, vagy egyéb rövid használatra tartott lakását a lakáshiány enyhítése érdekében igénybe venni, úgyszintén a több budapesti lakással rendelkezőket egy lakás használatára kényszeríteni. 6) Önként felvetődik még az a kérdés, hogy az egyesületek, klubok és egyéb társadalmi alakulatok által lefoglalt, illetőleg bérelt és lakás céljára alkalmas helyiségeik a jelenlegi kényszerítő körülmények miatt nem volnának-e lakás céljára igénybevehetők. 7) Nem mulaszthatom el ismételten felhívni Nagyméltóságod figyelmét a fentebb már említett felterjesztésemben foglaltakra. Ebben a felterjesztésben konkrét előterjesztést tettem olyan jövedelmi forrásnak biztosítására, amelyből — hatósági irányítás mellett — szociális bérű kislakások évről-évre megfelelő számban épülhetnének. Mindenesetre a főváros kislakásépítési akciójának céljára egy határozottan erre a célra szolgáló tőke biztosítását tartom szükségesnek. Ha ugyanis a főváros a kislakásépítkezést kölcsönből volna kénytelen lebonyolítani, aminek törlesztésével és kamatterheivel kell számolnia, — a lakásépítési akció rentabilitása jön előtérbe —, ami viszont a lakásbéreknek magasabb kulcs szerinti megállapítását vonná maga után. 8) Legyen szabad továbbá Nagyméltóságod figyelmét felhívnom arra is, hogy a törvényhozás a székesfőváros lakásépítkezéseinek minél nagyobb arányokban való megvalósítása érdekében az 1939. évi IX. t.c.-kel 2 a székesfőváros által épített olcsóbérű kislakásos házakra, a községi pótadóra is kiterjedő, 40 évi rendkívüli ideiglenes házadómentességet engedélyezett, feltéve, hogy azok: „legkésőbb 1941. évi október 31. napjáig lakható állapotba helyeztetnek". (1939:IX.-tc.c- 2. §.) A székesfővárost a közismert anyagbeszerzési nehézségek és a mai rendkívüli viszonyok megakadályozták abban, hogy az 1939-ben megindult kislakásépítkezéseinek nagy részét a megállapított határidőig befejezhesse. •— Nagyméltóságú Miniszter Úr! Az előadott rendkívüli okok és körülmények késztettek arra, hogy a lakáshiány rendkívül súlyos voltára és kihatásaira Nagyméltóságod figyelmét újból felhívjam, kiemelve ezek közül annak a székesfőváros lakosságán már is érezhető kedvezőtlen erkölcsi hatását és ebből az egész nemzetre származható veszedelmeket. Meggyőződésem szerint ezidőszerint már az a helyzet, hogy a nemzet belső frontjának szilárdságához fűződő érdekek miatt a székesfővárosi lakáshiány megoldása valóban egyetemes jelentőségű és országos kérdéssé nőtt. 2. Az idézett tc. a Budapest székesfőváros területén létesítendő tisztviselő- és munkásházak, olcsóbérű kislakásos bérházak, valamint a szegények, ínségesek és hajléktalanok elhelyezésére szolgáló házak adómentességéről rendelkezett.
