Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

Mindezekre tekintettel mély tisztelettel kérem Nagyméltóságodat arra, méltóztassék a lakáshiány megoldása érdekében tett javaslataimat és az egyéb felvetett kérdéseket megfontolás tárgyává tenni és az alkalmasnak mutatkozó intézkedéseket sürgősen megtenni. Kérem végül Nagy méltóságodat, hogy a kérdés jelentó'ségére tekintettel méltóztassék az érdekelt kormányzati tényezők és a székesfőváros bevonásával értekezlet egybehívásáról gondoskodni, amelyen az alkalmasnak látszó intézkedések szükség esetén megvitathatok lennének.

3 Szendy polgármester. Pm. IX. 1942—12 774. Fogalmazvány. 243. Jaross Andor kritikája a képviselőházban a főváros közgyűléséről 1942. december 2. Az önkormányzati életben mind kirívóbbá válik az önkormányzati testületek elöregedése. Sok ilyen elöregedési tünetről beszéltem már, de ez is ilyen tünet. A választások elmaradása

1 mindig távolabbra tolja ezeket a képviseleteket a való élettől, a tömegek felfogásától és gondolkozásától. A legkirívóbban ütközik ez ki Budapest székesfőváros közgyűlési termében, ahol például a nemzeti szocialista megújulás gondolatának alig van képviselője.

2 Helyettük ott ülnek a Bethlen-éra és a régi demokrata Budapest tipikus képviselői. („Úgy van! Úgy van! — Baky László: Egész múzeum!) és ahol mind gyakrabban fordulhat elő, hogy amíg honvédeink a messze keleten a bolsevizmussal vívják harcukat, ők szövetségeseink belső 3. A lakáskérdésről Csoór Lajos képviselő 1943. nov. 24-én interpellációt mondott el; nagyrészt a budapesti lakáshelyzetről közölt adatokkal. Előadta, hogy a lakbérek hihetetlen magasra szöktek fel. Egyszobás lakás havi bére (új bérlet esetén) 300—-350 P, albérlet 120—130 P. Statisztikai adatok szerint 1943 első felében a fővárosban 18 000 családnak nem volt lakása, hanem csupán ágybérlettel rendelkezett. Egyes tömegszállásokon 6—8 család is lakott. Véleménye szerint a lakások számának szaporításával a kérdés nem oldható meg, mivel 1942-ben kb. 6000 lakás épült s ugyanakkor a természetes szaporodás 2500 fő volt. A lakásínség a felvándorlás miatt keletkezett; a Budapestre való költözés akadályozása lenne az egyetlen mód a lakásproblémák megoldására. 1941-ben 32 000, 1942-ben 33 000, a háború kitörésétől 1943 nyaráig összesen több mint 100 000 személy költözött fel Budapestre. Az országos 5 ezrelékes népszaporodással szemben a fővárosban 15 7%, Győrött 12, Pécsett 17, Székesfehérvárott 18, Miskolcon pedig 20%-os a népszaporodás aránya. (KN. 1939—1944. XVIII. K. 197—198. o.) 1. Budapesten utoljára 1935-ben volt képviselőtestületi választás. 1941. dec. 31-én a XIX. tc. alapján a törvényhatósági bizottsági mandátumok — a zsidónak számító bizottsági tagok mandátumainak kivételével — a törvényhozás további intézkedéséig meghosszabbítanák. (235. sz. dokumentum.) 2. A törvényhatósági bizottságban a keresztény községi pártból és a kormánypártból kilépett néhány szélsőjobboldali képviselőről van szó, mint Mohay-Mohaupt Gyula, Kövesligethy Miklós, Temesváry László és Taufer Gábor nyilaspárti, vagy Nagy László imrédysta bizottsági tagok.