Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

hogy a közösség feladata biztosítani gazdaságilag gyengébb egyedek létfenntartásának feltételeit. Ezek a felek a székesfőváros hivatalaiban állandóan hivatkoznak arra a kormánynyilatkozatra, hogy az állam minden tekintetben gondoskodni fog a hadbavonultak családtagjairól. A székesfővárosi hadbavonultak közül igen soknak legégetőbb gondja a család lakáskérdésének megoldása. A székesfőváros lakásait kezelő társadalompolitikai ügyosztályban naponként jelennek meg a hadszíntérre indulás előtt álló, vagy onnan szabadságra érkező katonák, akik értesülve arról, hogy lakáskérelmük egyelőre nem teljesíthető, sokszor lázongó szavakkal adnak kifejezést elkeseredésüknek és ama meggyőződésüknek, hogy a Haza, amely szükség esetén életük feláldozását várja el tőlük — tartozik családjuk hajlékhozjuttatásáról gondoskodni. A lakáskérések ügyében a székesfővárossal szemben követelődző módon történő fellépések már nem tekinthetők szórványosaknak, s ha az ily fellépések indokoltsága csak fenntartásokkal ismerhető is el, tömeges jelentkezésük erkölcsi jelentősége az ország egyre fokozódó háborús erőfeszítései közepette koránt sem becsülhető le, sőt bátran egy vonalba állítható a lakásínség tárgyi természetű káros hatásaival. A székesfőváros a lakáshiány jelentőségét és káros következményeit kellő időben felismerve, még 1939-ben 3000 olcsóbérű kislakás építését határozta el. A lakásépítkezésekre a székesfőváros költségvetésében azonban már hitelfedezetet nem lehetett biztosítani, úgyhogy a főváros az építkezés költségeit kölcsönből volt kénytelen fedezni. Sajnos azonban, már az első építkezés megindulásakor nyilvánvalóvá vált, hogy az építkezési anyagok árának időközbeni emelkedése következtében a kislakásépítkezési programmot teljes mértékben nem lehet megvalósítani, s csak 1800 lakás felépítésére lehet számítani. A lakáshiány és a lakásdrágaság viszont egyre fokozódott és látnom kellett, hogy a székesfőváros kislakásépítkezéseivel a lakáskérdés megoldásához csak nagyon kevéssel jutottunk közelebb. —• — — Folyó évi június 12-én 143.613/1942.—IX. sz. alatt újabb felterjesztést

1 intéztem Nagy méltóságodhoz, melyben kifejtettem, hogy az egyre súlyosbodó lakásínség oly szociális hátrányokat rejt magában, amelyek kiküszöbölése elsőrendű hatósági érdek és kötelesség, a megoldás elodázása viszont nem csekély veszedelmet jelent a székesfővárosra, de az egész nemzetre is. Ezért Nagyméltóságod és a magyar királyi kormány sürgős intézkedését kérem. Tisztelettel jelentem Nagyméltóságodnak, hogy a székesfővárosban a lakáshiány Nagyméltóságodhoz intézett fenthivatkozott felterjesztéseim ideje óta is tovább fokozódott és kétségtelen, hogy a háborús helyzet bármilyen alakulása mellett is huzamosabb időn keresztül a lakásviszonyok további romlásával kell számolni. Tapasztalatom és meggyőződésem szerint a lakáskérdés egyik legégetőbb hatósági, sőt kormányzati problémává nőtt, amelynek megoldása mélyreható és sürgős intézkedéseket követel. — A lakáshiány oka két tényezőben található meg. Egyrészt, hogy — a székesfőváros kislakásépítkezéseit nem tekintve — a fővárosban a kisebb lakások építkezése hosszabb idő óta teljesen szünetel. Ez annak a következménye, hogy a magántőke a lakásépítkezéseknél is kizárólag a nagyobb jövedelmezőség biztosítására törekszik, 1. A hivatkozott felterjesztésJnem található az erősen hiányos iratanyagban.