Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

A'ószövetségek vezetőinek beadványa a főpolgármesterhez a hadisegélyek elégtelenségéről 1942. július 3. Az új Európában új ezredévért harcol a magyar. A nemzet hó's fiai messze orosz földön véreznek és hősiességük, áldozatuk új dicsőség glóriáját sugározza a magyar név köré. A mai sorsdöntő idők mindenkitől áldozatokat kívánnak, de mily csekély a mi lemondásunk és áldozatunk azokéhoz képest, akik a harcok tűzpoklában minden percben a halállal néznek szembe és azokéhoz, akik odaadják a férjet, az apát, a gyermeket és féltő aggodalommal kísérik a harcok útján, imádkozó reménnyel várva vissza. Ezzel a nagy-nagy áldozattal nincsen arányban az a szegényes gondoskodás, amelyet az állam a hadbavonultak itthon élő szeretteinek nyújt. A magyar asszonyok és leányok végigjárják azokat a családi tűzhelyeket, amelyek mellől elment a kenyérkereső, hogy küzdjön az ellen a vörös rém ellen, melyet, ha le nem győznek, lángba borul egész Európa, ledőlnek a templomok, semmivé lesznek évezredek kultúr alkotásai és a családi tűzhelyek helyén hamvadó parázs sem marad. A Honvédelmi Miniszter Úr

1 parlamenti beszédében azt mondotta, hogy gondoskodnak arról, hogy a család megkapja a létminimumot. Az a 20—24 pengő, amit a feleségek, az a 10—12 pengő, amit a gyermeknek juttat az állam, annyira a létminimum alatt van, hogy abból csak éhezni, fázni, nyomorogni lehet s ebbe belepusztul a jövendő, a magyar gyermek. Milyen érzéssel megy az a katona a harctérre, akit szép beszéddel, virágokkal búcsúztatnak, mikor tudja, hogy itthon maradt családja a nyomorúsággal fog küzdeni? A magyar asszonyok, akik az elmúlt forradalmak alatt is megőrizték hitüket és hazaszeretetüket, ma mélységes aggodalommal látják és figyelik, hogy az elégedetlenség nőttön nő, mert az éhbér, amit a hadbavonultak családjai az államtól kapnak, elviselhetetlen gondokkal sújtja őket. A nyomor a legnagyobb kísértő! Elégedetlenséget, gyűlöletet szít, bűnbe sodor. Nem egy asszony gondol a családirtásra. De ezt csak a passzívan szenvedők része teszi, a többiek, akik energikusabb lélekkel, vagy több műveltséggel rendelkeznek, vagy titkos források táplálják elégedetlenségüket, lelkük mélyén hűtlenné válnak a haza, a nemzet, Isten és erkölcs fogalmához, csak alkalomra várnak, hogy mint a jelenlegi társadalmi rend ellenségei léphessenek fel. Ne legyen aggodalmunk kiáltó szó a pusztába, mert ha győznek is a fegyverek, elveszítjük a háborút idebenn. Magyar férfiak, akiket vezető helyre állított sorsuk, érezzék át azt az óriás felelősséget, amelyet honvédeink hozzátartozóival szemben a történelmi idők megkövetelnek. A magyar asszonyok és leányok közelebbről látják az élet elesettjeit a minden 1. Bartha Károly.