Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)
A Keresztény Községi Párt csatlakozása a Magyar Élet Mozgalomhoz 1939. január 31. A Keresztény Községi Párt Cselényi Pál ügyvezető alelnök elnöklésével kedden este ülést tartott, amelyen a párt állást foglalt a Magyar Élet Mozgalomhoz való csatlakozás kérdésében. 1 Cselényi Pál az elnöki tanács javaslatát terjesztette elő. Bejelentette, hogy az elnöki tanács egyhangú lelkesedéssel mondotta ki azt, hogy a pártnak a Magyar Élet Mozgalomhoz való csatlakozását javasolja. A MÉM társadalmi mozgalom, amely világnézeti hordozója kíván lenni annak a keresztény és nacionalista programnak, amelyet a miniszter elnök hirdetett meg. Ennek a reformpolitikának a társadalmi híveit gyűjti Össze a Magyar Élet Mozgalom. A miniszterelnök programjában ráismerünk Wolff Károly programjára, arra a programra, amelyért húsz évig verekedett a Keresztény Községi Párt és amelynek most a megvalósulását az egész nemzet egyöntetűen akarja. A párt ezért adta oda erkölcsi presztízsét és erejét a miniszterelnöknek, hogy reformpolitikáját megvalósíthassa. Úgy érzi az elnöki tanács minden egyes tagja, hogy szükség van a csendesen dolgozó, de ízig-vérig keresztény és nacionalista reformpolitikát váró és sürgető társadalmi elemek összefogására és éppen ezért javasolja, hogy a párt ebbe a mozgalomba kapcsolódjon bele. Felolvasta az elnöki tanács javaslatát, amely szerint mondja ki a pártértekezlet: a Keresztény Községi Párt lelkesedéssel csatlakozik a miniszterelnök által megindított Magyar Élet Mozgalomhoz és felkéri a pártvezetőséget arra, hogy ezt illetékes helyen hivatalosan is l. A Keresztény Községi Párt Wolff Károly halálát követően képtelen volt önálló politikai irányvonal kimunkálására. A párt vezetése a szélsőjobboldali ellenforradalmár Csilléry András kezébe került, aki a Wolff-féle kormánytámogató politika vonalán kívánt tovább haladni, különösen azután, hogy 1938-ban Imrédy Béla alakított kormányt. A párt — főleg fiatal köztisztviselőkből és lelkészekből álló jobbszárnya lelkesen támogatta elképzeléseit. Nem zárkóztak el e politika elől a párt országos vezérei, a legitimista-mágnás csoportot képviselő gr. Zichy János és a centrumot jelképező Ernszt Sándor sem. 1938. nov. 22-én, miután a NEP-ből Sztranyavszky Sándor vezetésével a konzervatív irányt képviselő csoport tagjai — az ún. disszidensek kiléptek —, Imrédy és a kereszténypárt megegyezett. A megállapodás főbb pontjai a következők voltak: 1. Az Egyesült Kereszténypárt (EKP) támogatja Imrédyt az alkotmányos kormányzásban viszont a miniszterelnök a NEP azon részével együtt, mely őt támogatja, Budapest községi politikájában az EKP-ra kíván támaszkodni. 2. Az EKP személyileg nem vesz részt a kormányzásban, a törvények előkészítésének munkájába azonban bekapcsolódik olymódon, hogy a törvényjavaslatok benyújtása előtt a párt informáltatni fog. 3. A főváros ez idő szerinti politikájában az új választásokig az EKP, ül. a Keresztény Községi Párt Imrédy Béla miniszterelnök-kel egyetértésben kíván maradni. A miniszterelnök pedig KKP-ot támogatja a bp-i községi politikában. 4. A Kormánypárt és az EKP úgy az egyéni mint a kerületi választásoknál kölcsönösen támogatják egymást. Az irányelv annakidején megbeszélendő. 5. Az EKP és Imrédy miniszterelnök pártja a választások elrendelése idejében határozni fog aziránt, hogy az elkövetkezendő országgyűlési választások után mint kormánypárt egybeolvadjon e." (Közli Sipos Péter: Imrédy Béla és a Magyar Megújulás Pártja. Bp. 1970. 72. o.)
