Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

A Népszava cikke a törvényhatósági választásokról 1920. július 14. Budapest lakosai két napon át szavazóurnák elé voltak hivatalosak, hogy leadják szavazataikat a törvényhatósági és kerületi választmányi tagokra, megválasztandó a főváros új vezetőségét, irányító testületét. A választási aktust — előkészület közben — alig zavarta meg valami hangosabb megnyilvánulás, eltekintve egy-két esettől, amelyeknél úgynevezett „éretlen elemek" a Budapesten ez utóbbi időben már nem szokatlan bunkó-érvekkel igyekeztek az ellenpártot meggyőzni.

1 Egyebekben a tér nagyrésze teljesen át volt engedve annak a pártnak,

2 amely azt hiszi és hirdeti magáról, hogy kizárólagos küldetése van a magyar nemzet boldogítására. Az országos politikában nemigen sikerült ezt eddig bebizonyítania, most meglátjuk majd, mennyivel lesz szerencsésebb a községi politika porondján. Mi megmaradtunk a régi, hitetlen Tamásoknak, ám azért csak hadd lássuk azt a medvét ... Egyebekben a választások eredményét teljesen mellékes körülménnyé tette maga a választási aktus. Olyan eset, hogy a választásra jogosultaknak, sőt a választásra kötelezetteknek

3 kétharmada ne vett volna részt a szavazásban, még nem fordult elő és ha ehhez hozzávesszük, hogy a leszavazóknak 70%-a nő volt, olyan kép tárul elénk, amely előtt érdemes gondolkodva megállani. A szociáldemokrata szavazók elmaradása semmiesetre sem tulajdonítható közömbösségnek azokban a kerületekben, amelyekben a kerületi pártszervezetek nem adtak ki részükre külön direktívát, hanem föltehető, hogy a választók ezen része öntudatosan tartózkodott a szavazástól, nem látván semmi gyakorlati értékét annak, hogy a mostani körülmények között szavazati jogával éljen. Élénkség és a választók nagyobb számának fölvonulása is csak azokban a kerületekben volt, amelyekben a szociáldemokraták is sorompóba léptek a választási eredmény eldöntésére. És ezekben a kerületekben az eredmény sem maradt el és ha a város képviselő testületében lesz — a polgárságnak — tekintélyesebb számú ellenőrző blokja úgy ezt nem utolsó helyen az öntudatos, szervezett munkások támogatásának köszönhetik. Mert, hogy a régi polgári pártok inkább csak ellenőrizni fognak és nem „dolgozni", az érthető; dolgozni most az új többségnek kell majd, — ha tud. Mert azt hajlandók vagyunk elhinni, hogy akarnak dolgozni, más lapra tartozik, tudnak-e, mert elvégre mégis csak ez a döntő és nem az akarat. A tapasztalat eddig azt igazolta, hogy nagyon sok jóakarat lett már pocsékká a tehetetlenség következtében, hát még az olyan akarat, amelyet nem lehet minden föntartás nélkül a „jó" jelzővel ellátni. A munkásság öntudatos tartózkodása mellett is föltűnő nagyarányú azonban a polgárság tartózkodása a szavazástól. Ez arra mutat, hogy a szociáldemokrata párt nem áll elszigetelten a maga álláspontjával, amidőn azt mondja, hogy csak az országos politikában való alapos változás teszi számára lehetővé a politikai életbe való 1. A fehérterrorista különítményesek terror akcióira, utcai igazoltatásaira utal a cikkíró. 2. A keresztény pártoknak. 3. A törvényhatósági választásokon a választói jogot nyertek részére kötelező volt a szavazás.