Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

Nyisztor Zoltán levele a hercegprímáshoz a kereszténypárt válságának megoldásáról és a nyilaskeresztes pártról 1938. április 2. Már hosszú hetek óta alig múlik el nap, hogy egy-egy nemes szándékú és egyházias érzésű világi hivő fel ne keresne s a politikai helyzet mérhetetlen eltolódására és esetleges súlyos következményeire ne figyelmeztessen. De ettől eltekintve mint szerkesztő

1 s az országban sokat utazgató ember magam is tisztán látom a politikai és társadalmi jelenségeket és a feltartóztathatatlanul közeledő fordulat esélyeit és veszélyeit, úgyhogy végre lelkiismeretbeli kötelességnek vélek eleget tenni, amikor ezt a jelentésemet Eminenciád elé juttatom. Már a Gömbös-féle választáskor

2 nyilvánvalóvá lett mindnyájunk előtt, hogy a Keresztény-párt akkori szerkezetében, fejében, tagjaiban, elveiben és politikájában tökéletesen megbukott s csakis egy totális rekonstrukció mentheti meg a katolikus érdekek politikai védelmére. Ebbeli felfogásomnak sokak nevében kifejezést adtam a választás utáni első értekezleten, amelyet gróf Zichy János hívott sgybe. Az őszinteség akkor oly nagy volt bennünk, hogy Ernszt prelátus

3 úr kérdésére: Mit gondoltok hát ti fiatalok, mit kellene tenni? — habozás nélkül, de érett megfontolással ezt feleltem: Mondjatok le mindannyian s adjátok át az egész pártot minekünk. A válasz sajnos csak egy mérges nevetés volt és az, hogy többet semmiféle értekezletre meg nem hívtak bennünket. Ez különben kilátástalan is lett volna, mert jómagam sok más intelligens emberrel egyetemben minden szálat a Keresztény-párttal megszakítottam. Időközben a Szent Imre Szenátusnak egyik gyűlésén a politikai helyzet ecsetelése közben spontán megnyilatkozott az az elhatározás, hogy az ország veszélyes helyzetére való tekintettel valamilyen szervezetbe tömörüljünk, mely esetleg a Keresztény-párt helyett a katolikusok politikai érdekképviseletét is átveheti. S erre újra spontán pár nap múlva a legkitűnőbb pesti katolikus férfiakból megalakult a Szociális Front, mely azonnal hozzálátott nyilvános ankétokon a legsürgősebb szociális kérdések megoldásának; egyelőre természetesen pártpolitikai színezet nélkül, miután az akkori tilalom és politikai elnyomás azt úgyis lehetetlenné tette. Ez a társaság ma is fennáll épen és keményen. Szószéket ugyan nem kapott a Nemzeti Újságban és az Új Nemzedékben,

4 mint ahogy várhatta volna, tőkéje pedig természetszerűleg nem volt ahhoz, hogy párthelyiséget és termeket bérelhessen gyűlései számára. Nem tehettünk mást, minthogy egy belső munkában merültünk el, szőttük a szálakat a hasonló gondolkodású alakulatokkal s mind sötétebb kétségbeeséssel néztük, hogy az országban mutatkozó általános elégedetlenséget mint aratják le mások. 1. A levél írója Magyar Kultúra katolikus irányú folyóirat szerkesztője. 2. 1935. márc. 31—ápr. 7 között országgyűlési és jún. 2—3-án budapesti törvényhatósági választások voltak, melyeken a kereszténypárt szavazatokat és mandátumokat vesztett. 3. Ernszt Sándor, a kereszténypárt vezérének egyházi rangfokozata. 4. A katolikus lapkiadó, a Központi Sajtó Vállalat napilapjai, melyeknek fenntartására a püspöki kar évente több millió pengőt fordított az egyházi jövedelmekből.