Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

Messzire vezetne a különböző fajtájú, de most már lassankint egybe torkolló nyilas-mozgalmak történetét és sikereinek összes lélektani rugóit ecsetelni. Legjobb tudásom és egyúttal lelkiismeretem szerint csak annyit mondhatok, hogy ez a mozgalom, mely az országban mutatkozó általános elégedetlenséget szekerébe tudta fogni, annyira megnőtt, hogy az ájult és kapkodó kormányhatalom mellett feltartóztatni most már lehetetlennek látszik. A katonaság most már Szálasy személyén keresztül legalább 80%-ban az övék s a tisztikar már-már szinte szokatlan és lázas türelmetlenséggel ad ennek kifejezést. A minisztériumokban és egyéb közhivatalokban a fiatalabb generációk 45—50 évig óriási százalékban szintén az övék s a vármegyei közigazgatás nagyon fontos és exponált tényezőiben is hasonló jelenség mutatkozik. Nem kendőzhetjük többet a valóságot. A közhangulat az övék, híveik lármásak, követelőzőek és merészek, a mi megmaradt tömegeink pedig egyszerűen vezetés nélkül vannak, de különben is harctól rég elszoktatott passzív jámborok. E pillanatban igazán csak Szálasy és vezérkarának belátásáról vagy taktikájától függ, hogy erőszakkal vagy megfélemlítéssel mikor veszik át a hatalmat.

5 Szálasy Ferencet két év óta ismerem. A Szociális Front megalakításakor ő keresett fel először engem s mivel elindulásunk s eszméink tetszettek, közös pártalakítást ajánlott fel. Szálasy akkor énrám a becsületes, őszinte és egyúttal katolikus világnézetű ember benyomását tette. De mert egyrészt az addig megjelent két füzetében zavaros, naiv elgondolások is voltak, továbbá mert a keresztény-párttal szemben testvérharcot provokálni nem láttam ildomosnak, lemondtam az együtt működésről. Csak annyit tudok még, hogy azóta is gyűlésein hivatkozott rám és eszméink közösségére, továbbá még azt, hogy az első zajos törvényszéki tárgyalásai után bevonult a Manrézába

0 és őszinte alázattal lelkigyakorlatot végzett. A baráti üzenetekből, amiket tőle vagy fő korifeusaitól hozzám közvetítettek, azt kellett kivennem, hogy tehertételnek érzik és egyáltalán nem örvendenek a katolikus egyház részéről mutatkozó hidegségnek vagy ellenállásnak. Nem szeretnék a hatalmat a katolicizmus duzzogása vagy félreállítása mellett átvenni. Nem szeretnék, hogy ha csak lelkes, de taplófejű tömegek állnának mellettük s az a komoly benyomásom, bár a vezetőkkel még nem ültem össze tárgyalásra, hogy ma még befolyásolhatók és irányíthatók s legalább annyit meg lehetne akadályozni, hogy programmjukba a természettörvénnyel vagy a katolicizmussal ellenkező tételek kerüljenek. Ma még az a súly, amit legalábbis a katolicizmus jónéhány életerős szervezetének a becsületes paktum alapján való odaállása nekik adna, felbecsülhetetlen érték volna számukra. Törvényesen nyitná meg útjukat a hatalom felé, amit sohasem felejthetnének el s amiért föltétlenül hálásak lennének. Ha azonban mereven 5. Ez az állítás nem reális. A nyilaskeresztes párt soha nem rendelkezett olyan erővel, hogy egyedül átvehesse a hatalmat. Ezt a nyilaspárt is világosan felismerte s ezért a hatalom „megragadására" vonatkozó terveiben mindig döntő szerepet játszott a német náci fegyveres beavatkozás. Az 1940-ben leleplezett Wirth Károly-féle összeesküvésben, majd Gruber Lajos tervezett hatalomátvételében is a német fegyveres beavatkozás játszotta volna a döntő szerepet. Közismert, hogy a hitleri Németország mindaddig, míg a történelmi magyar uralkodó osztályoktól is megkapta a Magyarországtól elvárt maximális támogatást, addig a nyilasokat csupán politikai zsarolásra használta fel. 6. Lelkigyakorlatos ház Zugligetben, 1927-ben épült, a jezsuita rend vezetése alatt működött, ahol az országgyűlés katolikus tagjai, a közgyűlés katolikus városatyái az ellenforradalmi rendszer fennállása idején évente rendszeresen néhány napos „lelki gyakorlatokat" folytattak.