Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

a magyar közéletből? Meg kell ezért végre kérdezni a kormánytól, hogy ha nem támogatja ezt a mozgalmat, — amint hogy erről meg vagyok győződve — akkor miért tűri a szabálytalanságokat, a törvénysértéseket? Hogy van az, hogy egyetlenegy röpcédulaosztogatót sem fogtak el, azaz bocsánat: négyet elfogtak, de százezerés százezer számra osztogatják a röpcédulákat! Hogy van az, hogy egyetlen lázítót nem tudtak hidegre tenni? Hogy van az, hogy az államrendőrség, amely minden baloldali megmozdulásról pontosan és állandóan tájékozva van, a debreceni királyválasztásról, a svábhegyi verekedésről

13 csak utólag értesült? Miért tűri a kormány — mely az ellenzék lojalitását élvezte és élvezi —, hogy turbulens

14 elemek megmételyezzék a magyar közéletet, megrontsák a közbizonságot és állandóan izgassanak felekezetek és osztályok ellen? A kormány csorbítatlan hatalmat vett át elődeitől, miért engedi ki a kezéből? Ha pedig a kezében van, miért nem él vele? Sokkal nehezebb időkben, a forradalom, a kommün és az ellenforradalom után rendet és közbiztonságot tudott teremteni egy erős kéz. Könnyebb volna ezt a rendet fenntartani, mint a könnyelműen megnövesztett romboló erőket utólag megfékezni. De — belpolitikáról nem is beszélve — az ország szövetségi értékét engedi aláásni az, aki becsukott szemmel tűri, hogy az ország mint férgektől átrágott gyümölcs hulljon egy idegen hatalom ölébe. Bolond volna minden külföldi hatalom, amely nem próbálná meg propaganda útján szolgálatába állítani ezt az országot, hiszen a propaganda mindig olcsóbb, mint a szövetségi ellenszolgáltatás. Kérdem a kormánytól, miért nem kíváncsi arra, hogy miből fedezik a különböző nyilaspártok megalakulásuknak kezdeti sebességét? Valamennyien nagyon jól tudjuk, hogy mibe kerül egy hathetes választási kampány egy kerületben: kiszámíthatjuk, hogy akkor egy több esztendős mozgalom mibe kerülhet, mely az egész országra kiterjed. Kiszámíthatjuk, mibe kerülnek a röpcédulák, a plakátok ezrei és az agitátorok. Honnan származik mindehhez a pénz? Sajnos, a fülledt magyar légkörben, ahol nagy a köd és kevés a tisztánlátás, ahol sok a mámor és kevés a józanság, a féltudatos áramlatoknak sex appeal-jük

15 van. Ezért veszedelmes szó nélkül hagyni azt a suttogó fenyegetőzést, amely szerint ezek az urak még az idén nyáron át akarják venni a hatalmat. (Mojzes János: 1938 !)

16 A fáradt és megtört gerincű emberekre talán hatással vannak az ilyen bemondások, a gyönge jellemek talán sietnek is alibit bizonyítani erre a hírre. A tőke is megijedhet és azt hiszem, azért van ismét sok ezer ember munka nélkül. KN. 1935—1940. XVI. K. 469—472. o. 13. A hatalomra kerülésük érdekében mindent elkövető nyilas csoportok Debrecenben Horthy Miklóst akarták királlyá választani. Tüntető felvonulásuk közben összeütközésbe kerültek az utcai járókelőkkel. A rendőrség a nyilasok közül többet őrizetbe vett, de egyiküknek sem támadt komolyabb baja. Horthy kijelentette, hogy az akcióról nem volt tudomása. A Svábhegyen (Szabadság-hegy) nyilas csoportok verekedést provokáltak általuk zsidóknak tekintett kirándulókkal. 14. Zavaros. 15. Varázsuk, vonzerejük. 16. Utalás a nyilaspárt „1938 a miénk!" jelszavára.