Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

munkanélkülit képtelenek állandó munkaalkalomhoz juttatni szakképzettség hiánya, vagy a csökkent munkaképesség következtében.

1 b) Azt látjuk itt Budapesten, hogy ez utóbbiak száma egyre növekedő tendenciát mutat. Háborús sebesülés, betegség, a hosszabb munkanélküliséggel járó nélkülözések (rossz lakás, gyenge táplálkozás), idegölő gondok stb.-ek miatt. Ésminél idősebbek lesznek (már 45—50 évvel), annál kevésbé van reményük megélhetésüket biztosító elhelyezkedésre. A 60 000 nyilvántartottból van már 20 000 ily férfi és nő. A nyomor még mélyült. Ma már nem a nyomor terjedelme, hanem mélysége az, amellyel fel kell vennünk a harcot. Ruházat, fehérnemű, ágynemű, bútor, háztartási felszerelések, a tisztálkodáshoz szükséges eszközök száz és száz ínséges családban régen elkopott, elfogyasztott, eladogatott, zálogba elveszett és most pótolhatatlan érték. Ezeknek már nem jut kulturális eszközökre (újság, könyv, rádió), s ezért annyira elhalványultak bennük a jobb, magasabbrendű emberi érzések, hogy csak szélsőséges indulatok, keserűség, pesszimizmus töltik el lelküket az egész társadalommal szemben. Minden tisztességesen gondolkodó embernek kötelessége minden rendelkezésre álló eszközzel — még áldozatok árán is — megakadályozni ez okok rombolását és pedig egyéniesítő velük egyenként foglalkozó gondozással. Ezért nagy mozgalmat kellene a karitásznak megindítani új munkatársak szerzésére. c) Az ínségesek számában benfoglaltatik még 12 480 nyilvántartott munkaképtelen. Ezekből gondoz 4810-et a Hatóság. 1036-ot a kath. karitász, 420-at a kath. karitász szeretetotthonaiban, 2796-ot egyéb szeretetotthonokban. 3418 egyáltalában nem nyer semmiféle segítséget, mert már nincsen pénz! Legalább újabb évi 1 500 000 P-t kellene előteremteni társadalmi úton. Pedig a többinek ellátása is silány. A Kormány nem engedett adóemelést (jövedelmi, ínségadó) a lakásonként 1 %-os koldusadót sem engedélyezte, tehát fel kell fokozni az önkéntes havi megajánlásokat. A Hatóság ebben a munkában teljesen a karitászra akar támaszkodni. Ezért nagy szükségünk van, hogy legfelsőbb helyről buzdítást kapjanak ft.

2 plébános uraink, hogy legkomolyabb ügyükké tegyék a szentévben

3 a karitászmunkát. Eucharisztia

4 szeretetünk köteléke, de szegényeink szeretetünk próbája. A szentévi propagandának ez lesz a jelszava, valamint az, hogy „A világkongresszus

5 ne találjon itt nyomort, sürgeti a karitász." Mély tisztelettel előterjesztem azokat a bajokat, amelyek a fővárosi karitász vonalán az egyházközségekben jelentkeznek. E bajok illusztrálására mellékelem a szeptemberi körlevelünket.

6 Továbbá: 1. Vannak egyházközségek, ahol a lelkészek nem tudtak eddig még 1. A kapitalista társadalmi rendszer velejárója a munkanélküliek tartalékserege, amely a munkafegyelem, munkakészség megteremtését és megszilárdítását szolgálja a dolgozó tömegekben. 2. Főtisztelendő. 3. 1938-ban Szent István az első magyar király halálának 900 éves évfordulójának évében. 4. Az oltári szentség. 5. A világ katolikusainak Budapesten 1938-ban megrendezésre kerülő XXXIV. kongresszusa. 6. A körlevélben a plébánosokat a „karitász" munka nagyobb gonddal való végzésére szólítják fel.