Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

ban, az ellenzéken épp úgy, mint a kormánypártnál, mindenki állandóan purifikálni

11 akart és mindenki talált ehhez bizonyos kapcsolatot, bizonyos fogantyút, bizonyos kifogásolnivalót, de konstatálom, hogy ezek a kifogásolnivalók sohasem vonatkoztak a főváros közigazgatására, ezek mindig az üzemekre vonatkoztak. Az üzemi kérdés, amely a főváros kereskedelmi politikáját reprezentálja, vetett árnyat az egész városi közigazgatásra és most, amikor már az üzemek problémája minden irányban rendezést nyert, azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy megszűnjék ez a bizalmatlanság a székesfővárossal szemben, elérkezett az ideje annak, hogy a székesfővárost most már úgy méltóztassanak tekinteni, mint ennek a nyolcmilliós nemzetnek rendkívüli jelentőségű fejét és rendkívül fontos alkotó részét. Budapest székesfőváros erőforrásai teljesen kiapadhatatlanok ma is. Ez az átmeneti deficit önmagától is eltűnik. Elég lesz ehhez az a komoly pénzügyi és üzemi politika, amely a székesfővárosnál eddig uralkodott s amelyet nem volt szabad még a kortesbeszédekben sem érinteni, sem támadni. Elégséges biztosíték erre Wolff Károly személye egyedül. Rátermett, korrekt, szakértő és komoly embereink vannak a fővárosnál, akik kvalitásban senki által felül nem múlhatok és akik tiszta, becsületes kézzel sáfárkodnak a főváros vagyonával, a főváros jövedelmeivel. Csak azt kérjük: hagyják őket békében dolgozni, teljes bizalommal hagyják őket sáfárkodni a reájuk bízott vagyontárgyakkal és a reájuk bízott bevételekkel. A mi monopólisztikus üzemeink teljesen elbírják a háztartási hiányt, különösen, ha mód adatik arra, hogy a törvényhatósági bizottság belenézhessen ezekbe az üzemekbe. Ezt a fővárosi törvény novellája teljesen lehetetlenné tette. Az a tervezet, amelyet az akkori belügyminiszter úr e törvény 27. §-ában kontemplált,

12 sohasem született meg, ez egy abortuszban elpusztult. Az akkori belügyminiszter úr azt hitte, hogy Borvendég tudja, Borvendég pedig azt hitte, hogy az akkori belügyminiszter úr tudja, de facto azonban az a tervezet soha meg nem született, sírba szállt, mielőtt megszülethetett volna. Az a 17-es ellenőrző bizottság, amelyet ebben a törvényben kreáltak, egy ridiculus mus-sá

13 vált. Kétszer gyűlt össze egy egész esztendő alatt és egyszer az üzemigazgatások tagjainak számának leszállítását, másodszor a kisszakaszrendszer végleges behozatalát határozta el. Ezek voltak azok a nagyfontosságú kérdések, amelyekben a szanáló főpolgármesterek az ellenőrző bizottságot megkérdezték. Úgy hallottuk, hogy még két kérdésben fogják megkérdezni, tudniillik a státusrendezés és a tarifareform kérdésében. Azután kénytelen lesz kimondani saját feloszlását a nélkül, hogy valaha is egy érdemleges gesztust csinált volna a főváros háztartása tárgyában, mert szanálni valót a leggondosabb utánjárással sem talált a fővárosnál. Én tehát azt mondom a mélyen t. belügyminiszter úrnak,

14 hogy pénzügyi okok abszolúte nem indokolják azt, hogy ez a törvény még életben maradjon. De nem indokolják közigazgatási okok sem. A városházi bürokrácia és a belügyminiszteri bürokrácia részéről való összjáték folytán egy intézkedés történt olyan irányban, hogy a városházi bürokráciának kellemetlen tanácsot eltüntették a föld színéről. Ma tanácstalan a székesfőváros, és mint ilyen a világ összes városai között 11. A közéletet megtisztítani. 12. Foglalt magába. 13. Nevetséges egérré. 14. v. Kozma Miklós.