Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)
esztendő alatt 300 millió pengő beruházást teljesített, mégpedig nem kölcsönpénzből, hanem folyó jövedelmeiből. Igaz, hogy ebben a nagyban segítségére volt a keresetiés forgalmiadó részesedés, amiből annakidején, amikor a főváros háztartása még abszolút egyensúlyban volt, 260—280 millió pengő bevétele volt a fővárosnak. Ezeket a részesedéseket azonban fokozatosan éppen az állam, a kormányzat vonta el a székesfővárostól. A fővárosnál maradt viszont a külföldi tartozások rendezése, amelynek koronatartalékjait az infláció ugyan tönkretette, de ezeket az adósságokat mégis sikerült együttesen rendezni és azóta bekövetkezett fontesés, dolláresés és frankesés számításbavételével már ezek a külföldi adósságok sem olyan tételek, melyek különösebb intézkedések okául szolgálhatnának. Megszűntek az állam részéről azok az iskolafenntartási és útfenntartási hozzájárulások, amelyeket azelőtt az államkormány teljesített, amelyeket most a valorizáció 4 eszközének kihasználásával nevetséges kis összegekké redukált akkor, amikor viszont a rendőrségi hozzájárulás 3 millió pengős tételével és a szociális akciók többmilliós tételével a főváros terheit emelte. Ha ilyen budgetkeret 5 mellett egy-két milliós háztartási hiány van, annak nincs semmi jelentősége. Nincs és nem volt szó arról, hogy a deficitnek eliminálását 6 a kiadások leszállítása nélkül is, vagy valamely kormányzati pénzügyi tranzakció nélkül ne eszközölhette volna, hiszen Budapest pénzügyi bonitása 7 mindenekfelett áll. Budapestnek ma is ezermilliót, tehát egymilliárdot meghaladó pozitív vagyonállaga van, vagyonleltára olyan hatalmas, amely mellett egy-kétmilliópengős évi deficit egyáltalán nem bír jelentőséggel. De még ennél is fontosabb az a sok közgazdasági mobilérték, 8 amely a főváros üzemeiben van és amely a költségvetésnek legfőbb és legbiztosabb alátámasztója. A deficit nem kiáltott a múltban szanálás után a deficit ma még kevésbbé kiált szanálás után. De nem is ezen van a hangsúly. A hangsúly azon van, hogy bizonyos bizalmatlanság van a székesfővárossal szemben a kormánykörök részéről, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nincs!) Végtelenül boldog vagyok hogy a mostani belügyminiszter úr ezt a bizalmatlanságot eliminálta, mert ezt akartam elsősorban kérni, ez lett volna hozzá az első kérésem. Nem akarom dátumokra vagy várospolitikai emléktáblákra visszavezetni, hogy honnan datálódott 9 ez a bizalmatlanság, mert hiszen ez visszavezetne a városháza mostani vezetésének kérdésére, mert hiszen főként erről van szó. Nem a belső háztartás gesztiói, 10 nem a belső háztartás költségei voltak azok, amelyek a kritikát kiváltották a fővárosnál, hanem mindig és kizárólag az üzemek problémája, amely üzemi problémához azonban nem mindig tiszta kézzel nyúltak hozzá. Mert akár jobbról, akár balról nyúltak hozzá ehhez a kérdéshez, mindig meg lehetett találni azt az érdekkapcsolatot, amely a székesfőváros üzemei elleni támadásnak az alapját képezte. Itt a parlamentben, kint a sajtó4. Pénzügyi átszámítás a koronáról a pengőre való áttéréskor (1927). 5. Költségvetési keret. 6. Hiány eltüntetését. 7. Hitelképessége. 8. Ingó, értékesíthető vagyontárgy. 9. Adódott, kelteződött. 10. Pénzkezelési műveletei.
