Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

tási adónak. Amikor a borfogyasztási adót lényegesen mérsékelték, ez a borfogyasztásnak 50 %-os fellendülését vonta maga után. Tudom, hogy ezek a most itt ismertetett fogyasztási adótételek, amelyeket egy 1934 május 1-én kelt rendeletben állapítottak meg, jogosak, azt hiszem azonban, mindnyájunk előtt nyilvánvaló, hogy a termények árával összehasonlítva, elviselhetetlenül magasak. Ez az állapot sem a fogyasztó, sem a termelő érdekeivel össze nem egyeztethető, fenn nem tartható és minden nap, amellyel tovább van érvényben ez a rendszer, a gazdának éppen a mostani időben igen súlyos károsodását okozza. Ezért tisztelettel kérem a kormányt, hogy a megállapított fogyasztási adókulcsot megfelelő törvényes úton megváltoztatni és az adót leszállítani szíveskedjék. A most fennálló adóalapok szerint csak az általam ismertetett címen — amint mondottam — 22 470 000 pengővel járul hozzá a mezőgazdaság a székesfőváros háztartásához, akkor, amikor a magyar mezőgazdaság minisztériuma részére — beleértve mint a személyi, mind a dologi kiadások összegét — csak 30 079 000 pengő áll rendelkezésre a nyugellátmányon kívül. Amikor egy agrárállam mezőgazdasága a legnagyobb krízisben van, amikor a főváros lakossága is csak a legnagyobb küzdelemmel tudja megszerezni mindennapi szükségleteire az anyagi eszközöket, akkor a legjobb módja a fogyasztóközönség és a termelők megsegítésének a piac olcsóbbá tétele. Nagyon is tisztában vagyok a székesfőváros autonóm jogaival. A magyar falu nem is kíván abba beleszólást; annál kevésbbé kíván, mert a gazdaközönségnek azt a kérdését, hogy a székesfőváros törvényhatóságának bizottságába hat tagot delegálhasson, annak idején ridegen visszautasította. Már pedig e hat tag delegálásának kérése nem odairányult, hogy ez a hat tag ott akár ellenzéki véleményt nyilvánítson, akár pedig egy más többségi vélemény kialakítását célozza, hanem arra, hogy a gazdasági érdekek védelmében a fogyasztóközönség teherbírásának figyelembevételével a lelkiismeret és a szakértelem hangját hallassa akkor, amikor arra szükség van. így a falu kérése most már csak oda irányulhat, hogy a főváros külön terheiben való ilyen részesedéstől fel legyen mentve. Ne csodálkozzunk, ha a falu, amely szereti fővárosát és büszke fővárosára, amikor abból gazdaságilag kizárva érzi magát, nem tud azzal úgy együtt érezni, amint az kívánatos lenne és amint az szükséges is. KN. 1935—1940. II. K. 265—267.[o.