Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

szemben teljesen ugyanilyen összegű kiadás szerepel, tehát egyáltalán semmi jövedelem nem mutatkozik. A Budapest Székesfővárosi Községi Bank Rt.

1 mérlegében 1 980 000 pengő bevétellel szemnen csak 39 000 pengő jövedelem mutatkozik. (Br. Vay Miklós: A többi mammutíizetésekre megy!) Ennek az összehasonlításnak eredményeként a gazdaközönségnek kérnie kell, hogy a székesfőváros ezeket az intézményeket és a vásárcsarnokokat ne tekintse külön jövedelmi forrásának, hanem az ország mezőgazdasági és a főváros fogyasztóközönségének érdekeit egyaránt figyelembevéve, ezek érdekeit szolgáló közintézménynek, amelynek fenntartása költségmegtérítés ellenében közszükségleti feladatokat teljesít. A kistermelő terményeinek legnagyobb részét a fogyasztóközönséghez juttató vásárcsarnokokban helypénzekből a tiszta jövedelem 715 043 pengő, a nyílt piacok helypénzeinek bevétele pedig 311 905 pengő. Mindezeken a költségeken felül, amelyek — amint mondottam — csak a helypénzekből adódnak, a zöldségféléket 100 kilogrammonként 10,8 fillér városi vám, 22 fillér kirakási díj és 2 fillér mérlegpénz, vagyis 34,8 fillér terheli. Az ugyanezekből a tételekből eredő megterhelés a tojásnál 100 kilogrammonként 29 fillér, a gyümölcsnél 48 fillér, a burgonyánál 28 fillér, a tejnél 24 fillér. A húsnál a városi vám 100 kilogrammonként 21 fillér, a fogyasztási adó 6 pengő 80 fillér, a vásári és vágódíj 6 pengő, összesen tehát 13 pengő 1 fillér. Ehhez hozzájön a 6,5 % forgalmiadó, úgyhogy egy kilogramm húsra átszámítva a teher összesen 18—20 fillért tesz ki, vagyis a termelői árnak 30—40 %-át. (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan!) Vágott baromfinál hasonló számot kapunk. Folytatólagosan legyen szabad rámutatnom a székesfőváros fogyasztási adószedési jogaira,

2 amely jogok keresztülvitele a székesfővárosnak 11 millió pengő évi tiszta jövedelmet hoz. Például a borfogyasztási adó 100 literenként 9 pengő 50 fillér, vagyis a termelői árnak 40—50 százaléka; az élőmarha fogyasztási adója 100 kilogrammonként 4 pengő 50 fillér; vagyis az eladási ár 10—20 %-a; az élősertés fogyasztási adója 5 pengő 80 fillér, vagyis az árnak 10—12 százaléka; a nyúlnál darabonként 30 fillér, tehát a vidéki árnak csaknem 30 %-a; a fácánnál 40 fillér, vagyis a vidéki árnak 30 %-a. Ezeket a filléres adatokat nem azért közöltem itt mélyen t. Ház, hogy felsorolásukkal a t. Házat untassam, hanem hogy bemutassam, miként tevődik össze ezekből a 22 millió pengőnyi összeg, amely e címen összegyűlik és amely a magyar mezőgazdaságban hiányzik. (Egy hang jobbfelől: Jó fejőstehén a gazda! — Szabó József: A fogyasztó fizeti meg, nem a gazda!) A fogyasztási adó a legantiszociálisabb faja az adózásnak s ez egy kis forrásból lassanként olyan nagy folyammá dagadt, hogy magával ragadja a termelőt is és a fogyasztót is. Hogy ennek az adónemnek mérséklése milyen hatással van a fogyasztásra, azt legjobban bizonyítja a legutóbbi időben történt mérséklése a borfogyasz1. Helyesen Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt. 2. Az 1923 :XXX. tc. a községi fogyasztási adók kezelését és jövedelmét a fővárosnak engedte át. A főváros 1924-ben létesítette a fővárosi javadalmi őrséget, amely a főváros határvonalánál a bevezető utakon, pályaudvarokon, kikötőkben felállított őrházaknál, vámsorompóknál őrködött afölött, hogy a fogyasztási adó és városi vám fizetési kötelezettsége alá tartozó tárgyak ne kerüljenek adó lerovása nélkül Budapestre. 1944-ben pl. 38 vámsorompó állt a fővárosba vezető utakon. A fővárosi belső vám 1948-ban szűnt meg. 25 385