Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)
Hogy a székesfővárosban értékesítésre és fogyasztásra kerülő áruk tömege milyen elsőrendűen fontos a magyar mezőgazdaságra, azt néhány fontosabb mezőgazdasági cikk külföldi kivitelének adataival szembeállítva leszek bátor megvilágítani. A Budapesten, 1932-ben forgalomba hozott borok mennyisége 362 000 hektoliter, a kivitel 199 000 hektoliter volt. Marha- és borjú Budapesten 148 700 darab fogyott el, a kivitel 51 800 darab volt. Sertés Budapesten 472 300 darab fogyott el, a kivitel 116 900 darab volt. Zöldség és főzelék Budapesten 809 400 métermázsa fogyott el, a kivitel 53 000 métermázsa volt. A gyümölcsfogyasztás Budapesten 129 100 métermázsát tett ki, a kivitel 269 000 métermázsa volt. Burgonya 1 021 000 métermázsa fogyott el a fővárosban, a kivitel 196 000 métermázsa volt. E tények eredménye, hogy a budapesti árak irányítják a vidéki árakat, és irányítják főképpen az állatárak kialakulását. így a székesfőváros tartja kezében Magyarország állatárainak alakítását és ezeknek feltételeit, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a székesfővárosnak intézményei révén módjában van a vevőket különleges módon támogatni abban, hogy mikor, hogyan és mennyit vásároljanak a magyar mezőgazdaságtól. A nemzet összes gazdasági erejét fejlesztő célkitűzések elérésében nem lehet különbség a falu és a város között. E gazdaságpolitika keretében azonban nehezen illeszthető be az a tény, hogy amikor magas fuvardíjakkal terhelten alig tud már az áru a székesfővárosba jönni, akkor itt a vámnak olyan tétele sújtja, amely kövezetvám címén a főváros bevételét 6 300 000 pengővel emeli. Megjegyezni kívánom a kövezetvám szedésével kapcsolatban, hogy az 1890:1. tc. 85. §-ának idevonatkozó bekezdése kimondja, hogy a vámdíj javaslatbahozásánál, illetőleg későbbi megállapításánál szem előtt tartandó, hogy a vámszedés joga külön jövedelmi vagy keresetforrást nem képezhet s az ebből befolyó bevétel útfenntartás céljaira használtassák fel. Ha értesüléseim helyesek, a fővárosi vám díjbevételeinek összege a főváros egyik külföldi kölcsöne kamatainak fedezésére van ezidőszerint lekötve. Ez a kérdés még azért is különös jelentőségű, mert az áruk itt tranzitó-jellegűek is és azok itt feldolgozva, tulajdonképpen a székesfőváros piacain kerülnek eladásra és így itt az ár kialakulására a vámtétel szintén igen súlyos hatást gyakorol. A felszállított termékek egy része az állatvásáron nyer értékesítést. A székesfőváros marhavásár-intézménye 1 632 820 pengő bevétellel szemben 658 961 pengő felesleget mutat ki: a sertésvásár és közvágóhíd mérlege 2 661 280 pengő bevétellel szemben 1 361 915 pengő felesleget, azaz több mint 50 %-os hasznot mutat ki. E számok a gyakorlatban azt mutatják, hogy az eladás tényének lehetősége, minden egyéb költségtől eltekintve, a székesfővárosban a szarvasmarhaeladásnál 7 %-kal, a sertéseladásnál 9 %-kal emeli az árakat akkor, amikor ma úgy a szarvasmarha-, mint a sertéshizlalás mezőgazdaságilag nem jövedelmező üzletág. Ha e százalékszámokat össze akarnám hasonlítani az árakkal, amelyeket a gazda sok kiadás mellett a szarvasmarhahizlalásnál 3—4—5, sertéshizlalásnál 1 ]/ 2 —2 év küzdelme, vesztesége, rizikója, áldozata árán kap és itt a vásáron egy-két nap alatt az elért 7—9 %-ot kellett leadnia, igen érdekes eredményt kapnánk arra, hogy az állattenyésztés tulajdonképpen kinek a részére jövedelmez. Ugyanezeknek az intézményeknek jövedelmezősége akaratlanul is felhívja a figyelmet a főváros tulajdonában levő részvénytársaságok jövedelmezőségére, ahol például a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. 53 877 600 pengő bevételével
