Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

A Népszava cikke a június 1—2-án megtartott törvényhatósági választásokról 1935. június 5. 48 652 szociáldemokrata szavazat a főváros 11 kerületében. Ugyanezekben a kerületekben a NEP-ék 47 148 szavazatot kaptak, vagyis 1504-gyel kevesebbet, Wolffék 49 089 szavazatot, tehát csak 437-tel többet, mint a szociáldemokraták. 21 szociáldemokrata mandátum. A főváros igazoló választmányának elnöke kedden délben hirdette ki a két napos törvényhatósági választás eredményét. Ez az eredmény két szempontból jelentős. Az egyik a szervezett munkásságé, mely a legsúlyosabb körülmények között sikerrel állott helyt eddigi pozíciójáért. A másik a politika általános szempontja: a közgyűlés szerkezetét, annak egyensúlyi helyzetét ez a hajánál fogva előráncigált választás nem változtatta meg. A törekvés tehát, hogy a Népnek döntő párturalmát biztosítsák, kudarcot vallott. Eltűnt 50 000 szavazat. A választásnak legfeltűnőbb, bár nem meglepő jelensége a leszavazottak számának nagyarányú visszaesése az előző választásokkal szemben. Amíg 1930-ban a 292 930 választó közül leszavazott 272 232, vagyis a névjegyzékben szereplők 92,9 %-a, addig most a leszavazottak száma 221 400, a névjegyzékben szereplőknek mindössze 75,6 %-a. Az a tény, hogy 50 000-rel kevesebben szavaztak le, vagyis hogy 50 000 szavazat egyszerűen eltűnt, tehát nem érvényesülhetett az alkotmányos küzdelemben, a legsúlyosabb vád a kormányzattal szemben, amely egy teljesen elavult névjegyzék alapján, öt új korosztály jogainak kisemmizésével ezt a választást kikényszerítette. Természetesen megvolt ennek a világos célja, csak úgy, mint annak, hogy fönntartotta a bolétagyalázatot is. Szükségük volt mindezekre, hogy megvalósíthassák a síppal-dobbal hirdetett egypárt-rendszert, a Nep egyeduralmát a városházán. Az, hogy a pénzben és hatalomban dúslakodok szándéka nem sikerült, nem utolsó sorban a szegények és elnyomottak pártjának, a szociáldemokrata pártnak, e párt hűséges, céltudatos akaraterős tömegeinek köszönhető. Pedig a hiányzó 50 000 szavazat elsősorban és túlnyomóan a munkások és a kisemberek pártjának volt a vesztesége. Tisztességes névjegyzék alapján és a bolétarendszer nélkül a Nep-ék a szavazatoknak még azt a 26,5 %-át sem érték volna el, amelyet kaptak a beígért abszolút többség helyett. A bolétás rendszer következtében, amint ismeretes, nem indulhatott a párt az I., a IV. és a XII. kerületben. Az I. kerületben elvtársaink a Ripka—Apponyi1 féle ellenzéki listát, a IV. kerületben a polgári ellenzéki listát támogatták. A XII. kerületben áthúzott szavazólapot adtak be. A jobboldali kerületi beosztás sem segített. A tizennégy választókerületet együtte1. A szociáldemokrata párt e kerületekben nem tudta az előírt 1000 db. választójogosultságot igazoló szelvényt (bolettát) összegyűjteni a párt ajánlóívein szereplő 1000 névaláírás mellé, ezért e három kerületben nem indulhatott. Megjegyzendő, hogy e kerületekben a korábbi választások során sem tudott a szociáldemokrata párt jelentős számú szavazatot összegyűjteni.