Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)
jogára vonatkozik. 1 különös, hogy a miniszter úr e javaslatban valóságos Dalai-Lámának teszi meg magát, egy legfőbb mogulnak, akinek egy intésére sok százezer ember szavazata semmibe sem vétetik. Ilyen felelősséget, ilyen hivatást elviselni majdnem lehetetlen; hogy valaki százezer szavazatot egy tollvonással eltörölhessen. Én azt kérdem, hogy hogyan lehetséges az, amikor százezrek gyakorolják a választójogot; akkor, amikor a választások a legnagyobb tisztasággal mennek végbe, mint ahogy a múlt választások mentek végbe szerintem, — legalább itt a fővárosban, a legkorrektebb, a legtisztább választások voltak, — hogyan lehetséges az, hogy amikor így megnyilatkozik a népakarat, amikor minden tényezőnek alkalma és módja van a maga erejét megmutatni, hogy akkor adnak a belügyminiszter úrnak oly jogot, amelyhez hasonló joga Magyarországon még a kormányzónak sincs meg. Hiszen magának a kormányzónak sincs meg a házfelosztási joga; az a törvény, amelyet meghoztunk, azt nem tartalmazza. A kormányzó felelőtlen, sérthetetlen személy, az ő, kvázi 2 a királyi hatalmat helyettesítő előjogai közé tartozhatik, a feloszlatás joga, de hogy a belügyminiszter, mint egy kormány tagja, élhessen e joggal, hogy százezreknek, vagy félmillió embernek akaratát egy tollvonással megsemmisíthesse, azt nem tartom a mai demokratikus időkben, a mai demokratikus világban helyesnek és megfelelőnek. Én a t. belügyminiszter úr helyzetét nagyon nehéznek tartom. (Mozgás.) Dömötör Mihály belügyminiszter: Rendkívüli idők rendkívüli szabályokat igényelnek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Bródy Ernő: Bocsánatot kérek, ez is kivétel lesz, ez is csak Budapestre vonatkozik? (Felkiáltások a baloldalon: Igen, csak Budapestre!) Vagy megcsinálják a törvényhatóságokban, ugyanazt megcsinálják a községekben? (Mozgás.) Usetty Ferenc: Csak a fővárosban! (Felkiáltások a jobboldalon: Nem engedjük a községekben! Zaj.) Elnök: A tanácskozás lehetetlenné válik, ha a t. képviselő urak folytonosan közbeszólnak. (Halljuk! Halljuk!) Bródy Ernő: Mondom t. Nemzetgyűlés, nagyon helytelennek tartom és jogérzékem is helyteleníti ezt a paragrafust. Én nem adnám meg a t. belügyminiszter úrnak ezt a jogot. Hiszen az a régi 1872:XXXVI. tc. 3 annyi jogot ad a belügyminiszter úrnak, hogy folytonosan ellenőrizheti a főváros közigazgatásának menetét és minden helytelen határozat, amit a belügyminiszter úr annak véleményez, annak gondol, megsemmisíthető. De, bocsánatot kérek, mi értelme van ennek? Hiszen egy ilyen omnipotens 4 jogot adni a mai világban már nagyon kirívó, ez csak a keleti fejedelemségek idejében, az istenáldotta királyok virágában volt meg. (Mozgás és zaj balfelől.) Dömötör Mihály belügyminiszter: A képviselő úr úgy beszél, mintha két év óta nem történt volna semmi! (Igaz! Úgy van! balfelől.) 1. Az 1920:IX. tc. 23. §-a szerint: „A belügyminiszter a főpolgármester (Kormánybiztos) előterjesztésére vagy meghallgatásával a törvényhatósági bizottságot feloszlathatja, ha a törvényhatósági bizottság olyan eljárást tanúsít, amely az állam érdekét vagy a székesfőváros jólétét veszélyezteti, vagy a közigazgatás eredményes működését kizárja — —• —" (Magyar törvénytár 1920. Bp. 1921. 33. o.) 2. Mintegy. 3. 1872:XXXVI. tc. az úgynevezett fővárosi törvény (közli Források ... I. K. Bp. 1971. 295—302. o.) 4. Korlátlan hatalmú, mindenható.
