Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

Bródy Ernő: Részünkről nem történt semmi! (Zaj balfelől.) Usetty Ferenc: De történt a főváros részéről! (Úgy van! balfelől.) Bródy Ernő: Itt a jövőre alkottatik egy törvény. Mert, bocsánatot kérek, mi nem akarjuk az ellenőrzés alól kivenni a fővárost. Hiszen én magam üdvözöltem a legnagyobb mértékben az összeférhetetlenséget és magam mutatok reá most is arra, hogy a belügyminiszter úrnak módja, joga és alkalma van a törvényhatóságnak, a közigazgatásnak minden határozatát ellenőrizni. Tessék igenis megsemmisíteni minden helytelen határozatot. Dömötör Mihály belügyminiszter: De a közgyűléseken elhangzott lázító beszédeket nem tudom megsemmisíteni! (Igaz! Úgy van! balfelől.) Pető Sándor: Tévedni méltóztatik! Bródy Ernő: Ismétlem, az ellenőrzésre van módja és alkalma a belügyminiszter úrnak. Itt az autonómiára is utalnom kell. Mert mit jelent az autonómia, mit jelent a 240 bizottsági tag, mit jelent százezrek megnyilatkozása, akarata, ha a belügyminiszter úr egy tollvonással ezt a törvényhatóságot feloszlathatja? Én tehát nagyon helytelenítem ezt a szakaszt és kérem, méltóztassék azt a javaslatból kihagyni. NN. 1920—1921. III. K. 16—17. o. 18. Sipőcz Jenő kormánybiztos programbeszéde a törvényhatósági bizottság hatáskörében tartott tanácsülésen 1920. május 19. — „Üdvözlöm a t. tanács tagjait abból az alkalomból, hogy a törvényhatósági bizottság hatáskörének gyakorlására első ízben ülnek össze. Én ebben igen fontos tényt látok, mert ezzel a jogfolytonosság felé jelentős lépést tettünk és hogyha a közgyűlés, a törvényhatósági bizottság nem is volt összehívható, meg van a remény arra, hogy a Budapest székesfőváros egész lakosságának bizalmából összeülendő új közgyűlés nemsokára össze fog ülni és akkor a jogfolytonosság teljes mértékben helyre lesz állítva. Amidőn ezt a tényt nagy örömmel üdvözlöm és ebben a forradalom khaoszából való kivezető utat látom és ezt, mint a jognak diadalát üdvözlöm, egyúttal szomorú kötelességem rámutatni arra a jogtalanságra, amelyet a győztes nagyhatalmak ezen sokat szenvedett, szegény ország ellen a béke címén elkövetni akarnak. Országunkat szét akarják szaggatni, gazdasági életét tönkre akarják tenni, a jövőre is lehetetlenné akarnak tenni. A béketervezetnek megszületése is arculcsapása volt a jognak; ki volt zárva a megértésre törekvő tárgyalások lehetősége és így az eredmény sem lehetett más, mint súlyos jogtalanság. Nem jelent vigaszt ránk nézve az, hogy a győztes nagyhatalmakat ígéreteik kötik az eredeti javaslat megtartására, sem pedig az, hogy némi réseket is hagy a tervezet, ahol a jobb idők belátása, a jobb idők szelleme esetleg be tud surranni a rideg betűk közé.