Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)
a kötelességét lazán teljesítő, mulasztó, vagy pláne megtévedt tisztviselőt minden tekintet nélkül kirekesztem a fővárosi tisztviselők érdemes és kitűnő társadalmából. Különösen elvárom még az én tisztviselő kollégáimtól és a tanszemélyzettől is, hogy ügyes-bajos dolgaikkal eléjük kerülő polgárral, vagy lesújtott szegénnyel a legnagyobb türelemmel és előzékenységgel járjanak el, megértvén a nehéz gazdasági helyzet okozta érzékenységüket. A legnehezebb problémánk és amellyel a legkomolyabban kell foglalkoznunk, a fiatalság helyzete, bár ez meghaladja a városi közigazgatás feladatkörét. Minden eszközzel és lehetőséggel foglalkoztatni kell őket, vagy valamely hivatás felé kell őket irányítani, mert ha a fiatalságot nem tudjuk a nemzeti munkába beállítani, akkor ez a fiatalság az egyéni tevékenység alapján álló közgazdasági elgondolás iránya helyett bele fog szoríttatni a még be nem vált kollektív gazdasági elgondolás irányába, amiért felelősséget vállalni nem lehet és ami a magyar faj jövőjét több mint kétessé tenné. Külön figyelemmel kívánok lenni a háború rokkantjaira, vitézeire és a világháborúban résztvettek táborára, akik kétségkívül a világháborúban a legnagyobb áldozatot hozták a haza oltárán. Mindez kétségtelenül elsősorban állami feladat, én azonban úgy vélem, hogy a fővárosnak a maga alapos részét ebből a kérdésből, illetőleg ennek a kérdésnek a megoldásánál ki kell vennie. A magyar jövő egyik fontos tényezőjének, eszközének tartom a sportot. Eleintén játék, majd férfias mulatság, nemes vetélkedés, végeredményben pedig a nemzet erejének egyik fontos forrása. Én magam is versenyző voltam és még most is aktív sportoló vagyok, saját magamon tapasztaltam a sport minden előnyét. Ifjúkorom legszebb és legderűsebb órái azok voltak, amelyeket a sportnak gyakorlásában töltöttem s hogy még most is érzek fiatalos erőt, energiát, azt a sportnak tulajdonítom. Az én hivatali ajtóm tehát nyitva és rendelkezésre áll a becsületes magyar sportnak és mindent el fogok követni, hogy a sport áldását minél több polgártársam élvezhesse. A tisztviselők, a fiatalság és a sport problémái után áttérek a tulajdonképpeni közigazgatási feladatokra. Az út- és csatornaépítés egy fejlődő nagyvárosnak elengedhetetlen szükséglete. Az útépítéseket tovább kell folytatni. Különösen fontosnak tartom a Budapestről a Balaton felé kivezető, a főváros területén levő út kiépítését a Budaőrsi-úton keresztül, ami idegenforgalmi szempontból is igen nagy jelentőségű. Legelső feladataim közé soroltam a Margithíd kiszélesítését. A tervezési munkák nagyon előrehaladott állapotban vannak, úgy, hogy alapos remény van arra, hogy a kereskedelmi kormánnyal karöltve végre megépül az a híd is, ahol Pest és Buda teherkereskedelmi forgalma akadálytalanul lebonyolódhat. A felmerülő — körülbelül ötmillió pengő — amortizációs költségeit felerészben a főváros, felerészben az állam viselné. Halaszthatatlan az angyalföldi végleges csatornaszivattyútelep megépítése, ami körülbelül ötmillió pengőt igényel, ami a legelső programmpontja a felveendő beruházási kölcsönnek. Igen sokat várok a folyamatban levő egységes és átgondolt városszabályozási terv elkészültétől is, amelynek megalkotása után a rendszertelen építkezések megszűnését várom. Ez az én reménykedésem annál biztosabb, mert egy olyan férfiú
