Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)
kezest az teszi szükségessé, hogy a számszéki tisztviselőknek az önkormányzattól való teljes függetlensége biztosíttassék. Szólnom kell a törvényjavaslatnak arról a részéről, amely az üzemek kérdését újból szabályozza. A nem kereskedelmi társaság formájában működő üzemeknél a javaslat az üzemigazgatóságokat megszünteti s helyükbe véleményezési és ellenőrzési jogkörrel üzemi választmányokat szervez. Az üzemigazgatóságok megszüntetése ismét csak a fokozottabb felelősség elvét szolgálja. Ez a megoldás megfelel kereskedelmi jogunk újabb fejlődésének is, ahol határozottan kifejezésre jut az a törekvés, hogy intézkedési jogkör csak a felelős szervek kezében legyen és a testületi szerveket csak a felügyelet, az irányítás és ellenőrzés illesse meg. Külön megemlítem, hogy az üzemek vezetőit a törvényjavaslat értelmében a polgármester fogja alkalmazni. Ezzel biztosítani kívántam azt, hogy a főváros gazdasági élete szempontjából ezeknek a fontos állásoknak betöltésénél a felelősség fokozottabban érvényesüljön, másrészt, hogy az üzemek vezetőinek kiválasztásánál a pártpolitikai befolyások kikapcsoltassanak és kizárólag a szakszempontok legyenek az irányadók. A törvényjavaslat értelmében úgy a kereskedelmi társaság alakjában vezetett üzemek, mint a többiek az üzletvitel szempontjából ellenőrzés alá vehetők, amennyiben a kormány működésüket a kormánybiztos útján ellenőriztetheti. Akkor ugyanis, amikor a székesfővárosnak aránylag kisebb fontosságú vagyoni ügyei a törvény szerint kormányhatósági jóváhagyást igényelnek, nem tartható fenn az a rendszer, hogy az üzemek nagyarányú üzleteket köthessenek minden felügyeleti ellenőrzés nélkül. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a kormányhatósági felügyelet az üzemeknél is érvényesíthető legyen. Végül rá kell térnem a törvényjavaslatnak egy átmeneti jellegű, de rendkívül fontos részére. A Budapest székesfőváros közigazgatásában, különösen pedig a háztartásában és üzemi gazdálkodásában mutatkozó rendellenességek, amelyek a közönség és a sajtó kritikáját is magukra hívták, a kormányt már régóta foglalkoztatják. A 33-as bizottság 1 által kiküldött 6-os albizottság a főváros 1932. évi költségvetésére nézve többek között a következő megállapításokat tette: „.. .bár a székesfőváros 1932. évi költségvetése normális viszonyok között kellő takarékossággal összeállítottnak volna tekinthető, ennek a költségvetésnek az összeállításánál nem vétettek figyelembe a mai egészen rendkívüli viszonyok, amelyekkel költségvetésének összeállításánál a székesfővárosnak is számolnia kellett volna. . . ... A székesfőváros háztartási alapjának költségvetésére vonatkozólag mondottak fokozott mértékben állanak a székesfőváros üzemeinek költségvetésére nézve..." Habár a székesfőváros azóta kiadásait lényegesen apasztotta, köztudomású, 1. Annak az országos bizottságnak a neve, melyet még a Bethlen-kormány, a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931:XXVI. tc. alapján hívott életre. A bizottságba 22 tagot a képviselőház, 11 tagot pedig a felsőház delegált. A bizottságnak csak véleményezési és javaslattételi joga volt a kormány intézkedéseinek tekintetében. Első ülését 1931. aug. 7-én tartotta. Felállításával a kormány lényegében kikapcsolta a parlamentet gazdasági tevékenységének ellenőrzéséből. A 33-as bizottság 1938. után is folytatta munkáját (az 1938 :XV. tc. — a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló törvénycikk alapján), de már lényegesen kisebb jelentőséggel.
