Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

hogy a főváros közigazgatásának, intézményeinek és üzemeinek szervezete még ma is túlméretezett és a fizetések is az egész vonalon jelentékenyen magasabban vannak megállapítva, mint a hasonló állást betöltő állami alkalmazottaknál. A székesfőváros törvényhatósági bizottsága az 1934. évi költségvetést körülbelül 10 millió P hiánnyal zárta.

2 Ez a hiány azonban csak feltételezett és mértéke attól függ, hogy az előirányzott bevételek tényleg befolynak-e. De ettől függetlenül a költségvetés hiánya az 1934. évben ténylegesen jelentékenyen magasabb lesz, mert a főváros nem gondoskodott az 1932. évi 2 118 000 P zárszámadási pénztári hiánynak, a kórházi 18 000 000 P deficit törlesztési részletének és a Vásárpénztár rt. 3 730 000 P-t kitevő 1929. évi veszteségének fedezéséről. Minthogy pedig a főváros bevételeit közszolgáltatások

3 emelésével tovább fokozni már nem lehet, elmaradhatatlan, hogy a főváros háztartásában az egész vonalon legszükségesebb takarékossági rendszabályok a legszigorúbban keresztülvitessenek, mert különben a székesfőváros pénzügyi egyensúlya felborulna. A kormány a főváros háztartási helyzetének esetenkénti elbírálása alkalmával ismételten figyelmeztette a székesfővárost a mai gazdasági viszonyok által megkívánt legszigorúbb takarékosság érvényesítésére. Kétségtelen, hogy az 1934. évi költségvetési hiányt a főváros háztartásában csak a gazdaságosság követelményeinek lényegesen fokozottabb érvényesítésével lehet eloszlatni. Felmerült már most az a kérdés, hogy a székesfőváros autonómiája elég erős-e a maga elhatározásaiban arra, hogy a mai rendkívüli helyzet által megkívánt takarékossági rendszabályokat megállapítsa és végrehajtsa. Ismételten felemlítem, hogy a legideálisabban működő önkormányzatok is részben a helyi politikai befolyások alatt állnak. Minden pénzügyi rendelkezés bizonyos vonatkozásban személyeket érint, akik egyúttal választók is és akik a helyi politikai pártszervezetekben befolyásokat igyekeznek érvényesíteni a törvényhatósági bizottság tagjaira olyan irányban, hogy bizonyos pénzügyi rendszabályok meg ne történjenek, vagy úgy ne történjenek meg, ahogy azoknak a szigorú takarékosság szem előtt tartásával megtörténniök kellene. Nem rovom ezt fel különös hibájául az önkormányzatnak, mert a pénzügyi intézkedéseknek a most említett szemszögből való megítélése körülbelül minden olyan autonómiának sajátos vonása, ahol a pártélet ki van fejlődve. Ha azonban tiszta képet akarunk a helyzetről alkotni, akkor ennek a ténynek a megállapítása elől elzárkózni nem lehet. A székesfőváros háztartási ügyeinek rendezése a mai súlyos viszonyok között oly gyors és mindenfelé pártpolitikai érdektől független intézkedéseket kíván, melyeknek megtételét a törvényhatósági bizottságtól várni nem lehet. Ily körülmények között gondoskodni kell arról, hogy a főváros érdekében ezek az intézkedések a legnagyobb gyorsasággal és mindenféle befolyástól mentesen végrehajtassanak. A rendezésre váró nagyfontosságú kérdéseknek egész sorozata van, — így a 2. E megállapítás nem helytálló. Az 1935. okt. 2-i közgyűlésen elfogadott zárószámadás szerint mindössze 2.1 millió pengő volt a hiány (Tvhat. biz. közgy. jkv. 1935—409.). A költségvetési deficit technikai eltüntetése úgy történt, hogy a következő év kiadási tételei közé sorolták be a hiányösszegeket. Az átmenetileg jelentkező pénzhiányt viszont rövidlejáratú bankkölcsönökkel hidalták át. 3. Adók.