Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)
különösen az államok fővárosai túlnövik azokat a kereteket, amelyek között a legtágabb autonóm berendezkedés egészségesnek volna mondható. A fővárosok ügyei rendszerint egyúttal az illető országnak az ügyei is. Az egyes államok fővárosának mikénti igazgatása nemcsak, hogy nem közömbös az illető állam igazgatására nézve, hanem azt lehet mondani, hogy mindenütt egyenesen az állam létérdekeit is érintheti a főváros adminisztrációjának mikénti vitele. Ez a körülmény indokolja azt, hogy a fővárosok az autonómia kérdése szempontjából általában különleges megítélés alá esnek. Ezért van az, hogyha ebben a vonatkozásban más államok fővárosának a szervezetét vizsgáljuk, kisebb-nagyobb mértékben a legkülönbözőbb alakban, sok helyen megtaláljuk az állami beavatkozást az autonómiába, sőt egyes fővárosokban az autonómia megvonásával is találkozunk. Brüsszelben a polgármestert hatévenként a király nevezi ki. Koppenhágában a főpolgármester és a polgármester hatásköre egyesítve van a király által élethossziglan kinevezett ún. főelnök állásában, aki egyrészt felügyel az önkormányzatra, másrészt annak intézésében közvetlenül is részt vesz. Prágában a legfőbb vezetőtisztviselő megválasztása az államfő megerősítéséhez van kötve. Párizsban a tisztviselőket a főváros fizeti ugyan, alkalmazásukra azonban a fővárosnak semmi befolyása nincs. A két „préfet"-t (préfet de la Seine és a préfet de police), valamint a kerület élén álló „mair"-eket ugyanis tudvalevően az államfő nevezi ki, a többi összes tisztviselők pedig vagy a préfet, vagy az erre jogosított hivatalfőnök kinevezése alá esnek. Washingtonnak — amint ismeretes — egyáltalában nincs önkormányzata; az Unió fővárosa a köztársasági elnök által kinevezett három biztos (commissioner) igazgatása alatt áll. Ezeket a példákat tekintve, azt mondhatjuk, hogy a törvényjavaslatban lefektetett változtatás nagyon is enyhe. Továbbmenni azonban nem akartam, mert remélem, hogy ez a változtatás is elegendő lesz a kívánt cél elérésére, és mert rendkívüli súlyt helyezek arra, hogy az autonómia még a mai súlyos viszonyok között is lehetőleg érintetlenül működjék. Meg kell emlékeznem ezután a törvényjavaslatnak arról a részéről, amely a székesfővárosi számszék szervezetének megváltoztatására vonatkozik. A székesfővárosi számszék felállítása az 1930 : XVIII. t.-cikknek igen üdvös intézkedése volt. Különösen fokozta ennek az intézménynek a jelentőségét a gazdasági helyzet fokozatos romlása, amely a közületeket napról napra mind nehezebb kérdések megoldása elé állította és állítja ma is, aminek következtében kétszeres fontossága van annak, hogy a közületek gazdálkodása állandóan a legszigorúbb ellenőrzés alatt tartassék. Ez a követelmény különösen áll a székesfővárosra, mint arra a közületre, amelynek vagyona és jövedelme a nemzeti vagyonnak, illetőleg a nemzeti jövedelemnek olyan tekintélyes hányadát teszi ki, hogy annak mikénti kezelése nemcsak a székesfőváros adófizető polgárainak az érdekét érinti, hanem egyúttal az egész ország gazdasági helyzetére is kihatással van. Ez a körülmény indít arra, hogy az ellenőrzés hatékonyabb gyakorlásának a lehetőségéről gondoskodjam. A számszék ugyanis a mai szervezetében, állandó szakértők hiányában a rendeltetésének nem tudhat tökéletesen megfelelni. Ezért a törvényjavaslatban gondoskodtam arról, hogy a számszéknek jogi, műszaki és könyvvizsgálói képesítéssel rendelkező szakértői legyenek, mert természetes, hogy a számszék eredményes munkát csakis úgy végezhet, ha a székesfőváros gazdálkodásának minden ágában megfelelő képzett szakértők munkájára támaszkodhatik. Kimondja továbbá a javaslat, hogy ezt a személyzetet a belügyminiszter nevezi ki. Ezt a rendel-
