Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

szüntetésével a székesfőváros közigazgatási szervezetében nem fog-e támadni olyan hiány, amely a közérdeket károsan érinti. Erre a kérdésre nyugodtan az a válasz, hogy nem. A törvényhatósági tanács mai hatásköre ugyanis két részből áll: előkészíti a közgyűlés tárgyalása alá kerülő ügyeket, másrészt a saját intézkedési jogkörébe tartozó ügyekben intézkedik. Ami a törvényhatósági tanács előkészítő ügykörét illeti, ebben a vonatkozásban ennek az intézménynek az ügykörét az esetek nagy részében feleslegesnek mondhatjuk, mert hiszen ma az a helyzet, hogy a közgyűlés elé kerülő ügyek a polgármesteri osztályokból rendszerint a szakbizottságok tárgyalása alá kerülnek, onnan mennek tovább a törvényhatósági tanácshoz és csak azután jutnak a törvényhatósági bizottság elé. Erre a hosszadalmas eljárásra pedig szükség nincs, mert ha az ügyeket a szakbizottságok letárgyalták, nyugodtan nélkülözni lehet a törvényhatósági tanács újabb előkészítő tárgyalását. Ami pedig a törvényhatósági tanács ügyintéző hatáskörét illeti, a törvényjavaslat azt az ügyet fontosságához mérten vagy a törvényhatósági bizottsághoz, — tehát a régi helyére — utalja vissza, vagypedig a polgármesterhez utalja át. A törvényhatósági bizottság hatásköre tehát a jelenlegi helyzethez képest ki fog ugyan bővülni, apró ügyek intézésével azonban mégsem lesz terhelve. A polgármester hatáskörében pedig ez a kibővülés a valóságban nem munkatöbbletet, hanem ellenkezőleg kevesebb munkát fog jelenteni, mert hiszen a polgármester ma az előkészítés során amúgyis kénytelen foglalkozni a törvényhatósági tanács hatáskörébe tartozó ügyekkel is. A törvényhatósági tanács megszüntetésének természetes következménye az, hogy a törvényjavaslat a törvényhatósági bizottság tagjainak számát leszállítja. A törvényhatósági tanács megszüntetése következtében ugyanis most már a törvényhatóság közérdekű ügyeit megint csak ez az egy testületi szerv fogja intézni, amely ellen amúgyis régi panasz volt, hogy a nagy taglétszám miatt az ügyek szakszerű intézése hátrányt szenved. Ha azt nézzük, hogy más államok nagyvárosaiban a mi törvényhatósági bizottságunknak megfelelő szerv milyen taglétszámú, azt látjuk, hogy Párizsban 80, Londonban a központi képviseleté (county council) 145, Brüsszelben 58, Koppenhágában 55, Berlinben 225, Bécsben 165, Prágában 100, New Yorkban 71 a tagok száma, tehát mindenütt nemcsak aránylag, hanem általában is kisebb, mint nálunk. A törvényjavaslatban mindazonáltal nincs túlságos csökkentés tervbe véve, remélhető azonban, hogy az ügyintézésre már ennek is jó hatása lesz. További lényeges rendelkezése a törvényjavaslatnak az, amely a főpolgármesteri és a tisztviselői állások betöltése tekintetében változtatásokat visz keresztül. A főpolgármestert ugyanis a törvényjavaslat szerint az államfő fogja kinevezni, a polgármestert és az alpolgármestereket továbbra is a törvényhatósági bizottság választja ugyan, megválasztásuk azonban az államfő megerősítéséhez van kötve s végül a többi tisztviselői állások betöltésénél a választás — a tiszti főügyész választásának kivételével — a polgármester kijelölésétől függ. Ezekkel a rendelkezésekkel az autonómia semmi sérelmet nem szenved. A főpolgármester államfői kinevezésével és a vezető főtisztviselők választásának államfői megerősítésével nemcsak a viszonyok által indokolt fokozottabb állami ellenőrzés lesz bevezetve; az a rendelkezés pedig, hogy a többi tisztviselői állások betöltésénél a kijelölésjogát a polgármester gyakorolja, egyrészt a polgármester személyes felelősségének a teljes kiépítését, másrészt pedig a tisztviselői karnak a politikai befolyásoktól való mentesítését szolgálja. E helyütt fel kell említenem, hogy a nagy világvárosok,