Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

a valóságát nem lehet kétségbe vonni, akkor nem kell már tovább fejtegetni azt, hogy a felelősségrevonás lehetőségének a hiánya bármelyik közület, de különösen az ország fővárosa ügyeinek az intézésénél milyen nagy veszedelmet jelent. Ennek az áldatlan helyzetnek a nyomán, a székesfőváros ügyeinek intézésében lépten-nyomon mutatkoznak olyan hibák, amelyeknek okát főként a felelősség nélküli párturalomban lehet megtalálni. Közismert dolog, hogy a pártpolitikát az önkormányzati életből teljesen kiküszöbölni nem lehet; annak a székesfővárosban éppen úgy, mint kisebb-nagyobb mértékben más törvényhatóságokban, eddig is, megvolt és megvan a szerepe. Ez azonban olyan kóros tüneteket soha és sehol nem öltött, mint a székesfőváros életében azóta, amióta az új fővárosi törvény alapján a törvényhatósági tanács a működését megkezdette. A törvényhatósági tanács működése révén az igazgatás mindenekfölött szükséges tárgyilagosságának rovására pártpolitikai szempontok jutottak gyakran érvényesüléshez. Fontos intézkedéseket nem tudott megtenni a törvényhatósági tanács akkor, ha azok pártpolitikai szempontból ellenszenvesek lettek volna. Köztudomású, hogy a pártpolitikai szempont az irányadó még a legkisebb állások betöltésénél és a legjelentéktelenebb alkalmaztatásoknál is. A tisztviselők a pártbefolyások alól nehezen tudják magukat kivonni, mert őket vagy maga a törvényhatósági tanács választja, vagy előmenetelükre a törvényhatósági tanács a kialakult párturalom következtében erős befolyást gyakorol. Ezért a tisztviselői kar opportunitási okokból is különböző befolyásoknak enged, vagy önkénytelenül is azok hatása alatt áll: a vezető politikai pártok felé igazodik, létét és előmenetelét azokhoz fűzve gondolja biztosítani. Ezen az úton haladva olyan helyzet állhat elő, amely végeredményben odavezet, hogy még a polgárok ügyeinek intézésénél is az egyes pártokhoz való tartozás lesz a vezető szempont. Közismert dolog, hogy úgy a közigazgatási, mint az üzemi tisztviselők alkalmazásánál az egyes pártok egymás között az állásokat elosztják és a polgármesterre gyakorolt nyomás azt eredményezi, hogy az alkalmazások ekként, ennek az elosztásnak megfelelően, a pártok kívánságai szerint történnek. Nem mindig csak a rátermettség tehát az, amelyet az állások betöltésénél, illetőleg az alkalmazásoknál döntő szempont gyanánt vesznek figyelembe, hanem az egyes pártokkal való összeköttetés. Ezeknek megállapítása nem akar vád lenni senki ellen, mert kétségtelen, hogy bármilyen más párt, vagy pártok játszanának döntő szerepet a főváros életében, ugyanezek a visszás jelenségek a jelenlegi törvény rendszere mellett bekövetkeztek volna. Viszont azonban mindenkinek be kell látnia, hogy ezekért az állapotokért a felelősséget a kormány tovább nem viselheti. Ezeket az állapotokat meg kell szüntetni. Ennek a célnak a szolgálatában áll ez a törvényjavaslat. Ami általában a székesfőváros egész közigazgatásában mutatkozó rendellenességeket illeti, a bajok forrása a törvényhatósági tanácsban van. Tehát, hogyha ezt az intézményt megszüntetjük, akkor elérjük azt is, hogy az önkormányzat hatósági szervei között az egészséges egyensúly ismét helyreáll, a törvényhatósági bizottság visszakapja a vezetőszerepét, elérjük azt, hogy a tisztviselők egyéni felelőssége fokozottabban előtérbe fog lépni és végül elérjük azt, hogy az ügyek intézésében a pártbefolyás csökkenni fog a nélkül, hogy a törvényhatóság közönségének feltétlenül szükséges ellenőrzése a végrehajtó szervekkel szemben csorbulna. Önként felmerül már most az a kérdés, hogy a törvényhatósági tanács meg-