Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)

hajtása veszteséget jelent a tejtermelő gazdákra is, mert a szövetkezettől nem kapják meg azt az összeget, amely összeget az ú.n. milimárik fizettek nekik, nem beszélve azokról a gazdákról, akik saját maguk is hordták be a tejet és ez által igen érzékeny veszteségeket szenvedtek most a tejrendelet végrehajtásával. De különösen nehéz helyzetbe kerültek azok az egyének, akik a tejszállítással foglalkoztak és ezzel keresték meg kenyerüket, vagyis az ú.n. milimárik. A milimárik a község lakosságának az a része, amely legnagyobbrészt teljesen vagyontalan és máról-holnapra kenyér nélkül maradt a tejrendelet végrehajtása miatt. Igaz, hogy egyeseknek kilátásba helyeztetett bizonyos kártérítési összeg és ez részben már folyósíttatott is, azonban lényegében a problémát ez nem oldja meg, mert ezek a tejszállítók existenciájukat veszítették el, s a tejvállalatoktól pedig megközelítőleg sem kapnak olyan összeget, amelyből a mai viszonyok közepette, csak valamelyes existenciát is tudnának maguknak létesíteni. Ezek miatt a lakosság körében a legnagyobb elkeseredés van, s úgy a gazdaközönség, mint a tej szállítással foglalkozó milimárik még mindig nem tudnak beletörődni a rendelet intézkedéseibe és — noha tisztában vannak azzal, hogy közvetlen hatóságaik minden lehetőt elkövettek érdekeik megvédése céljából — még mindig remélik, hogy a kérdés tovább is szőnyegen lesz tartva, s még mindig bíznak benne, hogy megélhetésük ismét vissza fog adatni. Megjegyezni kívánom, hogy a tejrendelet végrehajtása társadalom szervezkedési szempontból is igen károsan érezteti hatását, mivel bő alkalom nyílik mindenféle szélső baloldali és más egyéb fajtájú embereknek a lakosság elkeseredett hangulata közepette agitációs tevékenység kifejtésére. Reá kell itt végül mutatnom arra a körülményre, hogy a tejrendelet végrehajtása után újabban ehhez hasonló egyéb kérdések is kezdik a lakosság hangulatát izgatni. Ugyanis a köztudatba mindinkább átment, hogy a tejrendelet végrehajtása után országosan szabályozni fogják a burgonyaárusítást, valamint a jégbehozatal kérdését is. Amennyiben ez tényleg bekövetkeznék, úgy különösen Soroksár község lakosságára kiszámíthatatlan anyagi károk következnének be. Soroksár község lakossága ugyanis a tej után főleg burgonya termeléssel foglalkozik, amelyet a fővárossal levő közelsége folytán elég kedvező áron tud értékesíteni. Ugyancsak Soroksár község egyrésze jégeladással foglalkozik, s a természetes jeget tárolva behordja Budapestre a megrendelőknek. Ez az utóbbi foglalkozási ág épen a téli időszakban, amikor más kereseti lehetőség nincs, biztos és jó keresetet nyújt a lakosság nagy rétegének. Tisztelettel kérem Alispán Urat, hogy ezen ügyet védelmébe venni szíveskedjék, s már most méltóztassék a lehetőséghez képest odahatni, hogy ezek a kérdések ilymódon a lakosság hátrányára ne kerülhessenek szőnyegre. A közgazdasági viszonyok nem mondhatók kielégítőnek. Járásomban levő gyárak, ipartelepek általában véve leépítenek, mert a fogyasztó közönség jövedelme napról-napra csökken, ennek következtében az iparcikkekben a kereslet a legminimálisabbra lecsökkent. A vásárló közönség anyagi erők hiányában már a legszükségesebb élelmi- és ruházati cikkek, tehát az elemi szükségleteinek biztosításáról is alig képes gondoskodni. A fogyasztóközönségnek ilyen irányú kimerülése következtében a helyi ipar és kereskedelem forgalma is nagy mértékben lecsökkent a múltakhoz viszonyítva.