Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)

2. A lakások és az üzletbérek 30 %-kal való leszállítását. 3. Lakbérfizetési moratóriumot

3 a munkanélkülieknek, munkanélküliségük tartamára. 4. Állam és város építsenek azonnal megfelelő számú olcsó szükséglakásokat, erre a célra vegyék igénybe az üres laktanyákat és üres gyárépületeket. 5. Csökkentsék a közszolgáltatások (gáz, villany, víz stb.) árát és szállítsák le a kis családiházak adóterheit. A nyilvános gyűlés felhívja a parlamenti és községi frakciót, hogy ezeket a követeléseket juttassák el úgy a kormányhoz, mint a főváros vezetőségéhez figyelmeztetésül, hogy a dolgozók pusztulásáért a hatalmon levők felelősek és hívja fel a kormányt, illetve a város vezetőségét haladéktalan intézkedésre, hogy a további pusztulást, a katasztrófát meg lehessen előzni. PL Archívum. 651 f. 2/1933—4—2055. Tisztázat. 159. Bünte tőtör vény szék i ítélet a statárium bevezetése elleni tiltakozó röpirat

1 szerzőinek ügyében 1933. február 20. A Magyar Szent Korona nevében! A budapesti kir. büntető törvényszék nyilvános főtárgyaláson meghozta a következő 3. Haladékot. 1. 1932. júl. 15—18 között a rendőrség letartóztatta az illegális KMP titkárságának négy tagját. Sallai Imrét, Fürst Sándort, Kilián Györgyöt és Karikás Frigyest. A kormány a letartóztatások után rövidesen közzétette, hogy a KMP vezetői ellen alkalmaztatni kívánja a még 1931 őszén életbeléptetett rögtönítélő bíráskodási eljárást, a statáriumot. A kormány e döntésének nyilvánosságra jutását követően a letartóztatottak életének megmentésére széleskörű hazai és külföldi tiltakozási akciók alakultak ki. (156. dokumentum.) A tiltakozási hullám részét képezte a közölt büntetőtörvényszéki ítéletben említett s neves hazai írók és művészek által közzétett röpirat is. 2. A Bp. Kir. ítélőtábla az ügyész fellebbezése folytán 1934. nov. 10-én újból tárgyalta a röpiratszerzők ügyét. A tábla szerint József Attila is bűnös a nemzetrágalmazás vétségében s ezért 200 P pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet indoklása szerint „.. .a vádbeli röpiratot egészben József Attila vádlott fogalmazta... az egész röplapnak egységes a tartalma, egységes az irányzata és gondolatmenete állásfoglalás és tiltakozás az ellen, hogy Magyarországon egyes bűncselekményekre statáriumot hirdettek ki. Ennek a röplapnak pedig nemcsak a Szimonidesz Lajos vádlott által szövegezett része, hanem a következő részek is: „A politikai ellentétek kötéllel való megoldása ellen ma és bármikor minden érzésünkkel és idegszálunkkal tiltakozunk. Ma a kommunistáknak ácsolják az akasztófát, holnap mások kerülhetnek sorra! Legyen vége a problémák kötéllel való elintézésének — a büntetőtörvény által tiltottak." (Bp. Kir. ítélőtábla B.VII. 1933—5706/19.) A tábla egyidejűleg mindkét „bűnösnek" talált vádlott esetében az ítélet végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. 1935. febr. 13-án a Kúria elé került a kölcsönös fellebbezések folytán az ügy. Az ítélet szerint a vádlottak cselekedetükkel elkövették a nemzetrágalmazás vétségét, mert röpiratukban