Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)

anyagi áldozatokkal, alaposan előkészített és állandóan tovább fejlesztett szociálpolitikai intézkedésekkel és rendszerrel küzd a gazdasági krízis következtében előállott munkanélküliség ellen, addig nálunk Magyarországon mindeddig csak a hatóságok közjótékonysági tevékenységének nagyobb arányú kiterjesztésével igyekeztek a munkanélküliség által okozott nyomort enyhíteni, mert nálunk ebben az irányban az intézményes, egységesen megszervezett intézkedések még ma is hiányoznak. A közhatóságok közjótékonysági tevékenysége legalább egy tengődési minimum feltételeit igyekszik biztosítani önkéntes és könyörületből folyó adakozással azok részére, akik közjótékonysági támogatás nélkül maguk fenntartani képtelenek.

3 A munkanélküliség okozta ínség enyhítő tevékenység, amelyet az utolsó évtized súlyos gazdasági viszonyai hívtak életre, ma már a hatóságok közjótékonysági berendezkedésének és ténykedésének egyik legjelentősebb ágazata. A gazdasági válság kiterjedésével kapcsolatban az utóbbi évek során mind többen és többen szorultak reá a közhatóság anyagi támogatására, úgy hogy az ínségenyhítés terjedelme és fontossága állandóan növekedett. Különösen nagyjelentőségűvé vált országszerte a téli hónapokban folytatott hatósági ínségenyhítés, amely a hideg idők által is erősen megviselt és a külső munkák szünetelése miatt nagymértékben megnövekedett számú munkanélküliek, továbbá az állandóan a legsúlyosabb körülmények között tengődő munkaképtelenek hatalmas tömegeit látta el pénzbeli és főleg természetbeni adományokkal. Az 1931—32. év telén az egyre fokozódó munkanélküliséggel párhuzamosan növekvő nyomor úgy az országos kormányzatot, mint a helyi közigazgatási hatóságokat súlyos feladatok elé állította. Hogy a közhatóságok ínségenyhítő tevékenységének tapasztalatait levonhassuk, röviden vázolom itt a székesfőváros ezirányú téli tevékenységét. A székesfőváros igazgatása már az ősz folyamán tudatában volt annak, hogy a súlyos gazdasági helyzet lehetetlenné teszi a segélyezés mértékének az ínség növekedésével arányos kiterjesztését, miért is a főváros ínségenyhítő tevékenységét egy — az elmúlt év őszén kiadott végrehajtási utasítással olymódon szerveztem át, hogy az minél hatékonyabb, minél belterjesebb legyen. A segélyért jelentkező hatalmas Az első adatsor szerint a válság mélypontján kb. 84 000 fővel csökkent a biztosítók taglétszáma, de ennél jóval nagyobb volt a munkanélküliek tényleges száma, miután a biztosítási viszony csak egy hosszabb munkanélküliség után szakadt meg. Becslésünk szerint kb. 250 000 főre tesszük a munkanélküliek és ellátatlan családtagjaik számát a legkedvezőtlenebb 1932-es évben. Országos viszonylatban kb. 600 000 volt a munkanélküliek száma, ami családtagokkal együtt több mint 2 millió személyt jelentett, az ország akkori lakosságának csaknem egynegyedét. 3. Gr. Hunyadi Ferenc a kereszténypárti képviselők nevében követelte a parlamentben a közsegélyezést és nyomorenyhítést: „De a magunk csoportjának nevében egyenesen követelem is, hogy a magyar nemzet ínségbe jutott széles néprétegeinek mindennapi gondján enyhítsen (t.i. a kormány — Szerk.) a tél folyamán... az államnak elkerülhetetlen kötelessége azoknak az állampolgároknak a legelemibb életszükségleteiről feltétlenül gondoskodni, akik önhibájukon kívül nem tudják azokat kielégíteni... a fővárosban véleményem szerint a legfontosabb az ebédeltetési akció." (K.N. 1931—1935. I. k. 371—372. o.) Beszéde folyamán részben elmondta, hogy Budapesten naponta legkevesebb 80 000 ember ingyen ebédeltetéséről és 50 000 személy napi negyedkilós kenyérellátásáról kell gondoskodni. A főváros ebédosztó tevékenysége a köztudatban a „Sipőcz leves" elnevezéssel került be, ui. az étkeztetés többnyire egytálas sűrű meleg levest jelentett. A napi 13 filléres keret csupán a levesosztásra s a karéj ingyen kenyérre adott lehetőséget.