Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)

tömegek rászorultságának ellenőrzése, környezettanulmányok végzése, valamint az állandó szegénygondozással kapcsolatos családlátogatások érdekében megszerveztem a kerületi népjóléti megbízottak önkéntes, díjtalanul működő, több mint ezer főből álló szeretethadseregét. A túlsegélyezés és a segélyekkel való visszaélések megakadályozása céljából minden segélyre szoruló család részére ellenőrző igazolványt adtam ki és megteremtettem az együttműködést a felekezeti és társadalmi jótékonysági szervezetekkel. Megerősítettem a segélyek kiosztását végző kerületi elöljáróságok népjóléti osztályait, egyöntetűvé tettem a kerületi elöljáróságok szegénynyilvántartását, gondoskodtam a folytatólagos és állandó segélyezésről, végül szaporítottam a segélyezési módokat, mert a hatóság közjótékonysági tevékenysége csak úgy lehet hatékony, ha a lehetőség határain belül az egyéni szükségletnek megfelelő segélyt nyújthat. A főváros téli ínségenyhítő tevékenysége összesen 22-féle segélynemre terjed ki, amelyeknek költségeire a főváros 1931. november hó 1-től 1932. március hó 31-ig 4 300 000 pengőt fordított.

4 A kerületi elöljáróságok szegényügyi nyilvántartásában 1931. év október hó 1-én 37 051, 1932. január 1-én már 60 237, március hó 1-én 68 482, 1932. június hó 1-én pedig 63 321 ínséges család szerepelt, akiknek létfenntartása kizárólag, vagy legalább is túlnyomó részben csak közsegélyek útján volt biztosítható.

5 Ha ezt a számot a szokásos 3,5 átlagos szorzószámmal megszorozzuk, úgy leszögezhetjük azt a megdöbbentő tényt, hogy Budapesten jelenleg 230 000 lélek szorul segélyre, tehát majdnem minden negyedik ember rá van utalva a hatóság támogatására. Ha az öt téli hónapon át ínségenyhítés céljaira felhasznált összegeket egybevetjük ezzel a számmal, megállapíthatjuk, hogy a főváros ínségakciója a segélyre szorultak nagy tömegeinek még a tengődési minimumot sem biztosíthatta, hiszen egy családra öt hónap alatt átlagosan számítva összesen 70 P, egy személyre pedig 20 P segélyösszeg jutott. Napokra átszámítva, egy-egy család átlag napi 46 f., egy személy pedig átlag napi 13 f értékű segélyből volt kénytelen megélni. A lakás, tüzelő, ruházat és ennivaló minden család legelemibb életszükségleteit képezi és a fentemlített nagyon csekély átlagösszegekből a főváros csupán egyiknek, vagy másiknak kielégítéséhez tudott hozzájárulni. Az állandóan válságos gazdasági viszonyok következtében a székesfővárossal karöltve dolgozó magánjótékonyság sem volt képes a minden más létfenntartási lehetőség nélkül maradt segélyre szorulók ínségét lényegesen enyhíteni. A székesfőváros téli ínségenyhítő tevékenysége ilyformán mindössze annyi segítséget jelentett az ínségesek számára, hogy megmentette őket a szószoros értelmében 4. A főváros közjótékonysági és szociális kiadásai a zárszámadások szerint: 1929 1930 1931 1932 1933 13 477 16 719 13 123 15 318 16 799 (adatok ezer pengőben) Ebből az összegből a közvetlen ínségakciókra 1929-ben 2,1, 1931-ben 4,6, 1932-ben 7,7, 1933-ban pedig 9,2 millió pengőt fordítottak. 5. A Nemzeti Újság közlése szerint 1932. ápr.-ának közepétől a napi 60—65.000 adag ingyenebéd helyett csak napi 20.000 adag kiosztására van fedezet. A főváros az ingyen ebédek helyett csatorna és földmunkálatokat fog végeztetni a munkaképes ínségesekkel. A közlemény szerint több mint 65.000 családfő neve szerepelt a szegényügyi nyilvántartásokban. (Nemzeti Újság 1932. ápr. 17.) 21* 323