Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)

A határozati javaslatot az értekezlet egyhangúan elfogadta és elhatározták, hogy a villamostarifa aktuális problémáján kívül a környékbeli városok egyöntetűen fognak fellépni mindazokban a kérdésekben, amelyek a főváros részéről sérelmesek a környéki városokra.

3 BSzKRt. Vezérig, biz. 1932. Másolat. 155. Sipőcz Jenő polgármester felterjesztése a belügyminiszterhez

1 a főváros szociális és közjótékonysági tevékenységéről 1932. július 15. Ma az a rendkívüli körülmény állítja szinte leküzdhetetlenül nehéz akadályok elé mindazokat, akiknek hivatása a felsorolt szociálpolitikai feladatok megoldása, hogy a világgazdasági válság következtében a munkaképes, dolgozni akaró emberek milliói nem tudnak sem a saját szakmájukban, sem valami más munkakörben elhelyezkedni: nem képesek a maguk és családjuk létfenntartásáról gondoskodni. A munkanélküliség égető problémája az egész világot foglalkoztatja a gazdag Egyesült Államokat és Európa leghatalmasabb államait épp úgy, mint a mi szegény kis csonka országunkat.

2 Amíg azonban Európa államainak túlnyomó része óriási 3. A pestkörnyéki városok közös fellépésére nem került sor. 1932 folyamán több közös ankétot szerveztek, melyek elnöke a főpolgármester volt s itt lehetőség nyílt a panaszok újbóli előadására, de végül is semmiféle konkrét intézkedést a sérelmek kiküszöbölésére nem tettek. 1. A szociális és közjótékonysági ügyekkel foglalkozó népjóléti- és munkaügyi minisztériumot 1932. jún. 15-én szüntette meg Károlyi Gyula kormánya s hatáskörét jórészt a belügyminiszterre ruházta. A népjóléti minisztérium megszüntetését takarékossági szempontokkal magyarázták, valójában az 1930. szept.-ben váratlanul elhunyt Vass József miniszterelnökhelyettes, népjóléti miniszter személyét is érintő — az ellenzék által 1931-ben nyilvánosságra hozott nagyméretű visszaélések és panamák tették lehetetlenné a minisztérium további működését. 1934-ben a Gömbös-kormány a felháborodott közvélemény megnyugtatására vádat emeltetett a minisztérium volt főtisztviselői ellen. A Budapesti Büntetőtörvényszék a monstre per során végül is bűnösnek ítélte Dréhr Imre volt államtitkár és társai minisztériumi ténykedését s ezért hosszabb szabadságvesztésre ítélte a vádlottakat. Dréhr az ítélet jogerőre emelkedése után öngyilkos lett. 2. A munkanélküliek száma Budapesten a gazdasági válság éveiben a következőképpen alakult: az 1930. évi népszámlálás adatai szerint 1930. dec. 31-én 49 675 férfi, 21,106 nő, összesen 70 781 személy állott munka nélkül. Ezek közül 16 287 személy már egy évet meghaladó idő óta nem talált munkát. Hivatalos statisztikai felmérések híján a további évekre csupán közvetett adatok állnak rendelkezésre a munkanélküliség alakulásáról. Ev Társadalombiztosító szervek taglétszáma ezer fő Szakszervezeti munkanélküliek Magánalkalmazottak száma 100 munkakeresőre jutó munkahely 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 586,6 571,5 573,9 508,3 502,8 523,3 526,9 8 402 8 891 12 083 16 124 17 980 16 932 14 056 63 812 60 316 55 861 55 175 59 465 64 226 14,5 16,5 20,0 22,1