Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)
ben. A valóságban ez az „autonómia" csak a burzsoá uralom egy más formáját leplezi. A demokraták, a liberálisok számára csak arra való az autonómia frázisa, hogy ebben takarózva támogassák a Bethlen-kormányt a dolgozók elleni harcában. Ugyanezt teszi az „ellenzéki" Friedrich, aki „keresztény" fasiszta demagógiával akarja ismét levezetni a dolgozó tömegek elégedetlenségét. A munkásságnak eddig nem volt képviselete a városházán. A szociáldemokrata párt nem a munkásérdekeket, hanem a munkásárulást képviselte, a fasiszta rendszer támasza volt. Ezért bontja ki a budapesti választáson osztályharcos zászlaját a Budapesti Munkások Szocialista Pártja. A budapesti törvényhatósági választások riadója legyenek az ország valamennyi dolgozójának s kizsákmányoltjának, hogy seregszemléje legyenek a Bethlen rendszer elleni forradalmi osztályharcnak. Ezeken a választásokon a munkásosztály egyetlen pártja lép fel, a Budapesti Munkások Szocialista Pártja, mely szeptember l-nek zászlaját tartja a kezében! A szociáldemokraták most verik a mellüket, hogy önállóan indulnak a választási harcban, nem kötnek szövetséget burzsoá pártokkal és mondják ezt akkor, amikor néhány héttel ezelőtt a szociáldemokraták a pártkongresszuson hívogatták, tessékelték a koalícióra a burzsoá pártokat. Mondják ezt akkor, amikor nemrégiben Rassaynál házaltak, amikor néhány héttel ezelőtt a habsburgista Pallavicini őrgrófnak nyújtogatták a* Népszavában tantiémektőf 4 és dupla fizetésektől „kérges" tenyerüket. Önálló választási harccal csalják a munkásokat akkor, amikor 1930. április végén Sashalmon a Háztulajdonosok Pártjával, 1930. júliusban pedig Csepelen a Keresztény Párt kivált fasisztáival mentek együtt a választásokba és kapartatták ki számukra a munkásokkal a gesztenyét. Nem csinálnak ők most Budapesten koalíciót, de csak azért nem, mert a burzsoá pártok nem csinálnak velük. WolíT és Kozma, Bródy és Friedrich, Éber Antal és Csilléry András tudják jól, hogy formális, nyílt koalíció nélkül is kiszolgálja őket a szocdem bürokrácia. Az 1925-ös budapesti választások után is nyeregbe segítették munkászavazatokkal Éber Antalt, Ehrlich G. Gusztávot, a munkásságnak ezeket a fogvicsorgató ellenségeit, hogy azután a választások után megkapják tőlük a kiérdemelt faronrúgást. 1926-ban a „közakarat" polgármesterének az alkotások és haladás emberének nevezte a Népszava Bárczy Istvánt, hogy azután, amikor Bárczy faképnél hagyta őket, „kényeskedő" és üzleties álhazafinak nevezze. Választási kiáltványukban egyetlen egy szót sem ejtenek a városházi klikk-uralom legundorítóbb képviselői, a községi üzemeket harácsoló nagytőke ügyvédjei, a Gaál Jenő—Pakots-féle „demokraták" ellen. De a szocdem vezérek nemcsak Bárczyval és Éber Antallal, nemcsak a katholikus templomépítésekre milliókat megszavazó terézvárosi demokrata törzsfőnökkel voltak és vannak szövetségben. Szövetségben vannak Wolffal és Kozmával is. Civakodnak velük, de megférnek egymással a húsos fazék mellett. A szociálfasizmus úgy tesz, mintha kifogásolná, hogy a főváros költségvetése a tömegeket terhelő adókon épül, ugyanakkor pedig támogatja, helyesli, hogy a fővárosi üzemeknek a tömegekből kisajtolt feleslegei szolgáltassák a fedezetet 4. A vállalatok vezetői részére a tiszta nyereségből adott jutalék.
