Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)
a kegyúri 5 kiadásokra. A rendőrségnek és leventéknek juttatott milliós hozzájárulásokra. Úgy tesz, mintha kifogásolná, hogy drága a villamosjegy, a gáz, a villany és ugyanakkor Wolff, Kozma, Bródy képviselővel együtt ülnek a közüzemek igazgatóságaiban. A szociáldemokrata Biró Dezső és Sávoly a liberális Plathy Györggyel és a keresztényszocialista Szabó Józseffel, valamint a demokrata Pakots Józseffel együtt veszi fel a havi 800 pengős Beszkárt tantiémeket. Arról szavalnak, hogy a fővárosi kiadási tételekre már sikerült rányomniok a szocialista küzdelem bélyegét. Csak még a bevételekre nem. Mint ahogy Bánóczy László, a szocdem községi frakció egyik vezére mondta — dicsekednek azzal, hogy a főváros 5000 új lakást építtetett, hogy 18 000 gyereket nyaraltatott, hogy olcsóbb lett a villany ára. De arról persze hallgatnak, hogy az új lakásokból kilakoltatják a munkást, mert 50—60 pengő a házbér, hogy a nyaralni küldött munkásgyerekeket levente oktatók pofozzák, hogy az Andrássy út és a Belváros olcsó világítását külvárosok proletárjai fizetik meg. A kiadási tételekre rányomtuk a szocialista küzdelem bélyegét. Állítják ki a bizonyítványt a fővárosi fasizmus munkásellenes pénzügyi gazdálkodásának ugyanakkor, amikor a különféle csuhásoknak évi 4 millió pengőt, a rendőrségnek évi 3 millió pengőt ajándékoz, de csak 200 000 pengő jut munkanélküli segélyekre és 35 000 pengő népjóléti szegénygondozó kiadásokra. Krokodil könnyeket hullatnak azon, hogy Wolffék, Kozmáék leszavazzák az egyenes adó felemelésére irányuló indítványaikat, hogy a városházi többség megakadályozza a munkásság és a dolgozók adóterheinek leszállítását. Ugyanakkor külföldi kölcsönért szállnak síkra, melyeknek méregdrága kamatait a dolgozók fizetik és melyek csak arra valók, hogy tehermentesítsék a burzsoáziát az adófizetés, a közmunkák költségei alól. Úgy tesznek, mintha tüzet okádnának Wolffra, Kozmára, akiknek szemére vetik, hogy elárulták a főváros „autonómiáját", de arról nem beszélnek, hogy Wolffal és Kozmával egységfrontban szavaltak az „autonómia" védelméről, hogy Wolffal szövetségben szolgálták a fasizmus fővárosi kiépítését. Úgy tesznek, mintha ellenségek volnának, de 1928. október 20-án Peyer így beszélt a fővárosi pártok egységfrontjáról a parlamentben: „A főváros pártjai példát mutatnak arra, hogy mikép lehet önzetlenül a köz érdekében dolgozni. A politikai ellentétek nem akadályozhatták meg, hogy a városházán számos súlyos kérdést meg lehetett oldani, mert a pártok felelősségérzettől vannak áthatva." 5. A kegyuraság (114. dokumentum) jelentős anyagi terheket rótt a fővárosra. A lelkészek javadalmazásához adott hozzájárulás, a templomok és más egyházi épületek fenntartási kötelezettsége a főváros területén a költségvetés kiadási tételei között szerepelt. A kegyurasági kötelezettségek vállalása fejében a fővárost megillette az egyházi vagyon feletti felügyeleti jog, a megüresedett egyházi tisztségek és javadalom betöltésénél a kijelölési jog. A törvényhatósági bizottság közgyűlése választotta meg a plébánosokat, a kegyúri bizottság pedig az e célra szánt összegek felhasználásáról döntött.