Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

nak, amikor azonban ezen ígéretüket effektuálniok

2 kellett, nem voltak többé hajlandók azokat olyan feltételek mellett teljesíteni, amelyek mellett a tárgyalások folytak. Nyíltan rá akarok erre mutatni itt a Házban s ezt az egész ország közvéleményének ítélete alá akarom bocsátani. Minden információm arról szól, hogy a vámmalmokba horribilis mennyiségű készletek vannak. A kormánynak kötelessége lesz a legközelebbi órákban és napokban hatalmának minden erejével odahatni, hogy ezeket a már zár alá helyezett készleteket feltétlenül behozzák. Megismétlem itt azt, amint a ministertanácsban mondottam, hogy ha szükséges egészen az akasztásig el fogunk menni, mert tűrhetetlen az, hogy amikor Budapesten közvetlen tudomásom szerint százak és ezrek vannak, akik kora sírba dőlnek azért, mert heteken át még a fél lisztadagot sem tudják megkapni, akkor egyes nagy vállalatoknál, amelyek százezreket és milliókat szereztek, száz és még ennél is több vagon lisztkészletek legyenek. Ez spekuláció az áremelkedésre; ezt mi nem támogathatjuk és minden erővel szembe fogunk szállni vele. És amikor ezt bejelentjük a Nemzetgyűlésnek, ugyanakkor szózatot is intézünk a gazdatársadalomhoz. — a falvaknak egészséges, becsületes, áldozatkész és az elmúlt időkben oly nagy szolgálatot tett közönségéhez azt a kérést intézem, hogy gondoljanak a városokban éhezőkre és nyomorgókra. Higyjék el, nem arról van szó, hogy a bűnös Budapestnek, vagy a bűnös városnak, vagy a más politikai véleményen levő városoknak adjunk-e segítséget, hanem arról van most szó, hogy itt ne haljanak éhen emberek azért, mert nem jönnek fel azok a készletek, amelyek megvannak és amelyeket feltétlenül fel kell hoznunk, ha azt nem akarja a falu, hogy a város újból lángba boruljon és hogy ezáltal az egész ország a pusztulás szélére jusson. A harmadik dolog, amit erről a helyről követelni akarok, s amit követeltem már akkor is, amidőn az ellenzéki padokban voltam, a következő: elérkeztünk ahhoz az időponthoz — és ehhez ragaszkodnom kell — amikor mindenféle luxuslakomáknak meg kell szűnniök és mindenféle cukrászsüteményeknek nemcsak a kirakatokban, hanem magukban az üzletekben is véget kell vetni. Amikor százezrek vannak itt a fővárosban, akik heteken keresztül a fekete kenyerüket sem kapják meg, lehetetlen, hogy valaki négykoronás fehér cipókat és 10—15 koronás cukrászsüteményeket ehessek. Ha módjában lesz ennek a kormánynak azalatt a két-három nap alatt, amíg még a helyén van,

3 a rendeletet kiadni, amelyre vonatkozóan már néhány nap előtt határozatot hoztunk a ministertanácsban, nagyon' várom azt az órát, amelyben a rendelet meg fog jelenni, mert nem tudjuk máskép megnyugtatni a Budapesten éhezőket, nem tudjuk elhitetni a gazdaközönséggel odakünn a falun és nem tudjuk elhitetni a külfölddel sem, hogy nekünk a külföldi gabonára szükségünk van, ha valaki a Ritz-be, vagy más vendéglőbe vagy cukrászdába megy és azt látja, hogy vannak emberek, akik nagy luxusban élnek s nem fognak hinni nekem, aki pedig tudom, hogy százezrek vannak ebben a városban, akik éheznek úgy, hogy az életük évekkel rövidül meg azért, mert nem kapják meg a legszükségesebbet. 2. Végrehajtaniok. 3. A Huszár-kormány márc. 1-én nyújtotta be lemondását az aznap — a tiszti különítmények fegyveres közreműködésével — kormányzónak megválasztott Horthy Miklósnak.