Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)
hadaival. Megmutatta, hogy készülődik a dolgozók számára éhséget, nyomorúságot, elnyomást jelentő ellenforradalmi fasiszta rendszerrel való leszámolásra. És szeptember 1-én Budapest munkásezrei azt is megmutatták, hogy már mindinkább megismerik az ellenforradalmak a munkásság soraiba befurakodott ügynökeinek, a burzsoázia csatlósainak, az áruló szociáldemokrata vezéreknek igazi ábrázatát is. Szeptember 1. megmutatta, hogy mi a kivezető út a nyomorból és az elnyomásból. Ezen az úton kell tovább haladnia a munkásosztálynak. Szeptember 1. szellemének kell áthatnia a budapesti törvényhatósági választási harcot is. A budapesti törvényhatósági választás egy része kell, hogy legyen annak az osztályharcnak, mely burzsoázia és proletariátus, kizsákmányoló és kizsákmányoltak között folyik. Budapest törvényhatósága a Bethlen-rendszernek a fasiszta diktatúrának része. A városházi burzsoá pártok elleni harc: harc a Bethlen-kormány néppusztító uralma ellen. A főváros fasiszta urai évről-évre több terhet sajtolnak ki a dolgozókból: a munkással és a dolgozó kispolgárral fizettetik meg a fogyasztási, kereseti adók formájában a burzsoá uralom terheit és milliókat herdálnak el. Évről-évre növekvő milliókat ajándékoznak a különböző egyházaknak, a munkásokat kaszaboló, sztrájktörőket védő rendőrségnek, a munkásifjúságot militarista méreggel megfertőzött leventéknek 3 ugyanakkor, amikor „takarékosság" címén leszállítják még azokat a koldusfilléreket is, amiket az éhező tömegek megnyugtatására, becsapására szociálpolitikai alamizsna fejében vetnek oda. Évről-évre többet hazudnak, de kevesebbet adnak közmunkákra, ugyanakkor a főváros házaiban uzsora lakbért szednek és az utcára dobják ki a lakbérrel adós munkáscsaládokat. A főváros üzemei versenyeznek árdrágításban a magán tőkével. A Beszkárt, a villamos, a gázüzem évről-évre sok millió profitot sajtol ki a dolgozókból, ugyanakkor a fővárosi üzemekben 10—12 óra a munkaidő s a munkások tízezrei éhbéreket kapnak. A mai városháza valamennyi pártja ellensége a munkásosztálynak. A Wolff-, a Kozma-párt, a Bethlen-rendszer képviselői, a munkásválasztók jogfosztása is, a proletárkerületek kisemmizése az új fővárosi törvényben elsősorban az ő művük. Ok voltak azok, akik a burzsoá uralom megszilárdítása érdekében a fasiszta Bethlen-kormány diktatúráját a fővárosban kiépítették, amikor a kinevezettek, a polgári érdekképviseletek döntő súlyát biztosították a főváros törvényhatóságában. A demokrata, a Friedrich-párt, Rassayék és velük szoros szövetségben a szociáldemokrata párt úgy tesznek, mintha „ellenzékben" volnának Wolffal, Kozmával szemben. Pedig csak arról van szó, hogy ki legyen közelebb a húsos fazékhoz. Azt mondják, hogy a főváros „autonómiáját" akarják megvédeni a kormánnyal szem3. A leventeintézményt az 1921. LIII. tc. léptette életbe. A tc. 1924-ben kiadott végrehajtás utasítása szerint valamennyi város és község köteles felállítani a maga levente-egyesületeit. Célja a katonai kiképzés előkészítése az iskolai oktatás (szakmunkásképzés) időszakában — a tömegsportok népszerűsítése, szakkörök létesítése útján. A levente kiképzésben való részvétel 12—20 éves életkorig volt kötelező. Az ellenforradalmi rendszer ilymódon akarta a trianoni békeszerződésnek a hadkötelezettséget, csupán a toborzott s korlátozott létszámú hadsereget engedélyező előírásait kijátszani.
