Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)

III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május—1934. április.) 1930. május 29-én napvilágot látott új fővárosi törvény (118) gyökeresen átalakította a főváros törvényhatósági bizottságát. A 250 választott tag helyett csupán 150-et hagyott meg. Bevezette az örökös tagság intézményét, amelynek révén 32 zömében kormánypárti városatya életfogytiglani részvételét biztosította a közgyűlésen (130). Az érdekcsoportok 18 képviselője, a szakszerűség képviselete címén bejuttatott 10 állami főhivatalnok és a 20 fővárosi főtisztviselő is az uralkodó osztályok érdekeinek megfelelő döntések meghozatalát biztosította. A 230 bizottsági helyből választások útján a kormánypárti többség megteremtéséhez ilymódon elég volt csupán a szavazások eredménye alapján elosztandó 150 mandátum egyharmadának megszerzése. Az országgyűlési választójognál még szűkebbre méretezett helyi választójog, a választási harcban alkalmazott egyéb fogásokkal, ennyi szavazatot pedig mindig hozott a kormánynak. Uj intézményként bevezette a törvény a megyei kisgyűlések nyomán a törvényhatósági tanácsot, melynek 27 tagja volt, s amely a megszüntetett városi magisztrátus, a székesfőváros tanácsa helyébe került. A törvény lényegesen kibővítette az államfő által kijelölt három személy közül megválasztható főpolgármester hatáskörét s megszabta a polgármester hatósági jogkörét. Felemelte a kerületek számát 10-ről 14-re. A főváros eddig önálló gazdálkodásának további korlátozására létrehozta a főváros szervezetétől független számszéket. Külön szabályozta a kormány és a közgyűlés viszonyát, lényegesen bővítve az autonómia döntései elleni beavatkozás körét és lehetőségeit. Változatlanul fenntartotta a belügyminiszter közgyűlés-feloszlatási és új választás kiírási jogkörét. Az új törvény tehát kiküszöbölte az ellenforradalmi rendszer által 1920-ban és 1925-ben hozott fővárosi törvények „hiányosságait" és megszüntette a rendszer számára oly veszélyes fordulatok lehetőségét, mint amilyent az 1925. évi városi választás jelentett. Az új fővárosi törvény reakciós jellegére élesen rávilágított az a körülmény is, hogy meghozatala után a városházi és üzemi választott testületekből a polgári és szociáldemokrata ellenzéket a kereszténypárti többség kezdeményezésére kirekesztették (122). 1930 nyarától a fővárosban is szaporodtak a válságjelenségek. Budapesten több mint 60 000 család került az ínségesek listájára és csaknem 250 000 személy ellátását kellett biztosítani. Ez annyit jelentett, hogy a milliós főváros minden negyedik lakosát a hatósági és társadalmi alamizsna, az ingyenleves mentette meg az éhhaláltól. A főváros nyomorakciójából napi átlagban egy segélyezettre 13 fillér jutott, ami csupán egyszeri meleg ételt jelentett: a lakás, tüzelő, ruházat, tisztálkodás és kulturális 16* 243