Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —
hogy ajánlásokat tudjanak összehozni, mert jóformán annyi választó sincs abban a kerületben, mint amennyi a jelöltek ajánlásához szükséges. (Usetty Béla: elö'adó: Ezer és kilencezer!) Ott nincs 9000 választó! (Petrovácz Gyula: 9880!) Igen, papiroson, de a választók egy részé vagy nem lakik ott, vagy más okok miatt már nincs az ottani névjegyzékbe felvéve. Ez egy papirosszám, amely a gyakorlatban nem áll fenn, s a választás után majd megállapítjuk, hogy abban a kerületben a választók száma 2000 és 5000 között váltakozik szemben egy másik kerülettel, ahol 45 000 a választók száma. Hogy méltóztatik ezt összeegyeztetni azzal a felfogással, hogy egyenlő a választójog? Hol itt az egyenlőség? Az egyik kerületnek adnak olyan választójogot, amely lehetővé teszi azt, hogy 7000-en válasszanak tíz városi képviselőt, a másik kerületben pedig ötször, hatszor, hétszer annyi, sőt — ami nem fog a ritkaságok közé tartozni — tízszer annyi szavazó kell tíz városi képviselő megválasztásához. Azokra a külföldi példákra, amelyekre méltóztatott hivatkozni, csak azt kívánom megjegyezni, hogy a külföldi példákból mindig a rosszat tetszik elővenni, mindig azokat, amelyeknél egészen különleges tradíciók, helyi viszonyok vagy egyéb körülmények az évek folyamán tették lehetővé azt, hogy olyan választói rendszer alakuljon ki. Hivatkozni méltóztatik például a párizsi kerületi beosztásra, de nem méltóztatik mondani azt, hogy Párizsnak ma sincs autonómiája. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Van autonómiája!) Párizs költségvetését a Képviselőház tárgyalja le, s minden nagyobb pénzügyi kérdést a francia kamara tárgyal le és hozza meg arra vonatkozólag a határozatot. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tévedés képviselő úr!) Én nem tévedek. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De igen! — Jánossy Gábor: Tévedni emberi dolog! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Az elnök hagyja jóvá nem a parlament! — Petrovácz Gyula: Chautemps 3 is tévedett!) Az, amit én mondok, teljesen azonos azzal, amit a miniszter úr mond, mert hiszen Párizsban nem az autonómiának van joga arra, hogy megállapítsa a maga költségvetését, ott tehát nincs olyan autonóm szerv, mint nálunk. Párizs autonómiáját 1870-ben vették el és azóta egészen különleges rendszer van ott. De ne tessék Párizst példaként odaállítani. Miért nem tetszik példaként Berlint odaállítani? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Megemlítettem!) Vagy miért nem tetszik példaként Bécset odaállítani, vagy más, olyan választói kerületi beosztással bíró várost, ahol nem egyes klikkek testére szabják a választókerületek beosztását, hanem ahol tényleg arra törekszenek, hogy demokratikusan és az igazságnak megfelelően állapítsák meg a választókerületeket? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Láttuk Bécsben!) A bécsi választás, ami a tisztességet, a választás tisztaságát, a kerületi beosztást és a választók felvételét illeti, mintául szolgálhatna a miniszter úrnak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: És az eredmény?) ket. Ugyancsak visszaélésekre adott alkalmat a postai kézbesítés, mert az ellenzéki érzelmű kerületekben, sőt egyenesen a postához eljuttatott névsorok alapján, késleltették a kézbesítést, rendszerint az ajánlások beadására szükséges határnapig, amikor is, főleg a kisebb anyagiakkal s apparátussal rendelkező ellenzéki pártoknak már nem volt lehetőségük a kellő számú ajánlás összegyűjtésére s ezáltal elestek a választáson való indulás lehetőségétől. Az 1935. évi választásokon már elhagyták a sok visszaélésre alkalmat adó rendszert. 3. Radikális-szocialista francia belügyminiszter, majd miniszterelnök (1924—1933 között)
